Message in a Bubble címmel jelentkezik újabb lemezzel a Daniel Erdmann alapította, közel tízéves Velvet Revolution, a BMC Records utóbbi évtizedének legsikeresebb jazz-zenekara.
A közel tízéves Velvet Revolution a BMC Records utóbbi időszakának legsikeresebb jazz-zenekara, amely előző két lemeze révén halomra nyerte a német és francia díjakat – előző két lemeze többek között elnyerte a Citizen Jazz legjobb minősítését, a német lemezkritikusok éves díját (Jahrespreis der Deutschen Schallplattenkritik), illetve az Echo Jazz díjat. Legeredményesebb és legnagyobb múltra visszatekintő formációjának új albumán már Théo Ceccaldi és Jim Hart is szerzőként tűnik fel.
Daniel Erdmann csaknem egy évtizede szoros és intenzív kapcsolatot ápol a BMC-vel. Aki Takase oldalán három albumon – Japanic (2019), Isn’t It Romantic? (2021) és Carmen Rhapsody (2023) – szerepel, amelyeknek már a folytatása is készülőben van a Japanic formáció második felvételével. Szintén a kiadónál jelent meg idén a Vincent Courtois, Daniel Erdmann és Robin Fincker alkotta trió impro-albuma. Erdmann új, Organic Soulfood nevű triója is a BMC Records-nál debütál majd.
A szaxofonos legeredményesebb és legnagyobb múltra visszatekintő saját formációja azonban a Velvet Revolution, amelynek tagjai három különböző nemzetből származnak, de valamennyien Franciaországban élnek, és onnan kiindulva járták be Európát. Első lemezük – A Short Moment of Zero G, 2016 – megkapta a francia Citizen Jazz és a Jazz Magazine legjobb minősítését, felkerült a New York City Jazz Record és a német lemezkritikusok best of-listájára egyaránt, majd elhozta a 2017-es év legjobb albumának járó német díjat (Jahrespreis der Deutschen Schallplattenkritik). Ugyanebben az évben elnyerte a jazzvilág egyik legjelentősebb elismerését, az Echo Jazz díjat is. 2019-es második lemezükkel (Won’t Put No Flag Out) a diadalmenet folytatódott, és Daniel Erdmannt a German Jazz Awarddal is kitüntették.
Ahogy Erdmanntól már megszokhattuk, a Message in a Bubble című album ismét korunk egy aktuális problémájára reflektál. A magány tapasztalatát dolgozza fel, amelyet a világjárvány alatt különböző intenzitással mindenki átélt, és amellyel a modern ember azelőtt és azóta is szembesül. Zenéjük azonban nem segélykiáltás, hanem annak reményét fogalmazza meg, hogy az őszinte párbeszéd és együttlét ma is lehetséges.
Bizonyára nem véletlen, hogy a trió három tagja éppen itt éri el a teljes egyenrangúságot. Théo Ceccaldi és Jim Hart a második Velvet-lemezen a korábbinál jóval nagyobb szerepet vállaltak az improvizációkban, most viszont már a lemezen szereplő kilenc kompozícióból hármat-hármat ők jegyeznek szerzőként. A trió szerves közössége tehát annak is teret nyit, hogy a zenészek önállósága kibontakozzon: Daniel Erdmann a szívhezszóló hangvételt, Théo Ceccaldi az önfeledt játékosságot, Jim Hart pedig a kortárs zene komplexitását járatja csúcsra.
