A gyászmise mellett még két másik barokk francia zenemű idézi meg a versailles-i Királyi Kápolna ünnepélyességét, hiszen a dupla albumon Campra Requiemje mellett Rameau és Mondonville motettái is elhangzanak Emmanuelle Haim és korhű együttese: a Le Concert d’Astrée megjelenésén.
Egy esetlegesen már többek által látott, nagy sikerű televíziós koncertfelvétel hanganyaga kel most új éltre az Erato/Warner hanglemezkiadó új albumán, melyet közel négy esztendeje: azaz 2019. november 20-án vettek fel a versailles-i Királyi Kápolna csodálatos keretei között megrendezett hangversenyen.
Vagyis pontosan ott, ahol ezek a művek: André Campra (1660-1744): Messe de Requiem Jean-Philippe Rameau (1683-1764): In convertendo Dominus, és Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville: (1711-1772) In exitu Israël című darabjai elhangozhattak XIV. és XV. Lajos akkori francia királyok szertartásain és jelenlétében.
Izgalmas kísérlet fültanúi vagyunk tehát, hiszen évszázadok távlatából az eredeti akusztikai környezetben és az eredeti megszólalást modellezve keltette újra életre a francia nagy barokk különböző korszakaiban megszületett zépséges darabokat együtteseivel és szólistáival a kiváló korhű-specialista francia karmesternő: Emmanuelle Haim.
Az érezhetően nagy elkötelezettséggel megszólaltatott darabok pedig szinte úgy hatnak, mintha a hallgató egy függönyt széthúzva maga is ott lehetne ezeken a valaha volt pompás királyi eseményeken.
Melyek közül a halottak napja közeledtével különösen aktuális katolikus gyászmise a leginkább széles körben ismert: hiszen a korhű barokk zenélés legkiválóbb karmesterei vezényelték már el és készítettek belőle lemezeket. André Campra itt hallható darabja a barokk és a XVIII. század egyik legszebb egyházi műve és Requiemje egyben – mely ezen album első lemezeként egy eredetien frissnek ható értelmezésben csendül fel.
Haim a Le Concert d’Astrée Kórus és Zenekar élén briliáns, fényes és kecses franciás gesztusokkal mutatja be a mű különleges szépségeit; hangzása lenyűgözően tiszta és élettelin áttetsző. Ez a fenségesség a megnyugvás hangja, Finoman ötvözni a francia zene ünnepélyes hangzását az olasz zene elevenségével. „Ez a halotti mise távolról sem ijeszt meg senkit, inkább békés meghívás az örökkévalóságba.” – méltatták korábban az előadást.
A szoprán szólamokat Marie Perbost és Emmanuelle Ifrah, a kontratenort Samuel Boden, a tenor szólamot Zachary Wilder, míg a basszust Victor Sicard énekli nagy átéléssel, kiváló hangi diszpozícióban, stílusosan az akkori kor franciás latin dialektusában. Perbost, Boden és Sicard működnek közre az album további műsorszámaiban is.
Az ízig-vérig francia és franciás műsor másik két darabhát az album második lemezén halljuk, melyen Rameau híres motettája: az In Convertendo csendül fel először. A 126. zsoltár eme megzenésítése a szerző egy korai műve: 1710-14 között keletkezett – vagyis körülbelül tíz évvel Campra 1722-23-as Reqiemje előtt. Mondonville: In exitu Israel című kantátája 1753-ból egy egészen más hangú késő barokk megzenésítése a 113. zsoltárnak.
E kettő is igazán szép és emlékezetes előadásban csendül fel: a szólisták, a kórusénekesek és a zenészek is végig elsőrangúan teljesítenek. Emmanuel Haim és együttese ismét egy nagyszerű albummal rukkolt ki.
Komlós József JR
