Lahav Shani és a Rotterdami Filharmonikus Zenekar remek felvételt jelentetett meg Bruckner ötödik szimfóniájából a Warner Classisc gondozásában.
Josef Anton Bruckner kétszáz esztendeje: 1824. szeptember 4.-én született – tehát az idei év Bruckner év, amikor fejet hajthatunk a kiemelkedő osztrák zeneszerző és orgonaművész előtt. Aki leginkább szimfóniáiról és szakrális zenéjéről ismert, beleértve a miséket, a Te Deumot és a motettákat. A nagy zenekari apparátust foglalkoztató szimfóniákat összetett harmóniai nyelvezetük, erőteljes zenekari karakterük és hatalmas terjedelmük miatt az osztrák-német romantika késői szakaszának emblematikus alkotásainak tekintik a zenetörténészek. Ezek a mából szemlélve modernnek hatnak, noha Brucknert a maga korában néha ódivatúnak tartották és kinevették.
Anton Bruckner V. B-dúr szimfóniája, 1875–1876-ban, a csalódottság és a mellőzöttség éveiben íródott, és a következő két évben kisebb változtatásokat is eszközölt rajta. A Karl von Stremayrnek, az Osztrák-Magyar Birodalom oktatási miniszterének dedikált szimfóniát időnként a „Tragikus”, a „Hit temploma” vagy a „Pizzicato” becenévvel illették; Bruckner maga „Fantasztikus”-ként emlegette anélkül, hogy ezt vagy bármely más nevet formálisan alkalmazta volna.
Bruckner megalázottságában is elkeseredetten küzdött az elismerésért, melyet ezzel a remek új felvétellel születésének 200. évfordulóján Lahav Shani is szolgáltat neki a Rotterdami Filharmonikus Zenekarral. A karmester elkötelezett Bruckner zenéje iránt, amint azt a Gramophone-nak adott interjújában is elmondta:
„Zenéjében nem csak visszatekint és átöleli a zenetörténetet, hanem nagyon is előre tekint. és a jövőt látja… Ebben a zenében nincs érzelgősség. Van benne szenvedély, de nem ez a fő tulajdonsága. Lehet beszélni Bruckner kapcsolatáról a vallással, Istennel és a spiritualitással – és talán ez befolyásolja leginkább a zenéje atmoszféráját –, de vannak szép dallamvonalak és az énekszerűség és a folyamatosság érzete is… Soha nem próbálok konkrét értelmezést erőltetni… Sokkal jobban szeretem hagyni, hogy a zene folyjon, fejlődjön és változzon… Nincs jó vagy rossz. Bruckner nem azért van itt, hogy megkérdezzük, erre gondolt-e, vagy másra gondolt. Olyan zenét írt, amely túlmutat ezeken a dolgokon, olyan zenét, amely olyan mély emberi érzelmeket közvetít.”
Mai füllel hallgatva Bruckner szimfóniát éppúgy fenyeget egy-egy előadást az a veszély, mint kortársai idejében – hogy a hatalmassá duzzasztott nagyzenekari forma ne csapjon át terjengősségbe vagy pláne dagályosságba. Viszont ezek a szimfóniák remek lehetőséget kínálnak egy-egy szimfonikus nagyzenekar legjobb formájának bemutatására is. Mindez a karmester és zenekara felelőssége és feladata, hogy megoldja.
Lahav Shani és a Rotterdami Filharmonikus Zenekar felfogása Bruckner Ötödik szimfóniájáról letisztult, átlátható és mindvégig dinamikus. A bonyolult zenekari szöveten belül is nagyon szépek és transzparensek a szólamok. Nemcsak kerülik az unalmas frázisokat, de hatalmas energiákat és életet visznek ebbe a kiváló felvételbe.
Komlós József JR
