– ünnepi közgyűlés, városnézés, szószékcsere
175 éve Kiskunhalas kilenc hónapra ezer főnyi bácsfeketehegyi menekülőt fogadott be kilenc hónapra. 1849 őszén mertek csak hazatérni a délvidékiek a falujukba. Erre emlékeztek október 12-én, szombaton a Szilády Áron Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre találkozóján a gimnázium dísztermében határon innen és határon túli vendégek, reformátusok, halasiak.
Az öregdiák tisztújító közgyűlést dr. Égető Annamária és dr. Horváth István, elnökségi tagok nyitották meg. A hivatalos procedúrát követően átadták a szót és a levezetés lehetőségét Végső István egyesületi tagnak.
Az öregdiákok találkozója a 175 éve lezajlott Mária napi futás utolsó szakaszára, a hazatérésre hívta fel a figyelmet, miután a bácsfeketehegyi menekült magyarok az elüldözésük után 1849 őszén visszatértek falujukba kilenc hónap távollétet követően. A program a Szilády Áron Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre, a Kiskunhalasi Református Egyházközség és a KRE Szilády Áron Gimnázium közös szervezésében valósult meg.
A hagyományoknak megfelelően a KRE Szilády Áron Gimnázium ünnepi műsora indította el a találkozó nem hivatalos részét. Robert Planel: Olasz szerenád (1944) című művét Juhász Mihály, a KRE Szilády Áron Gimnázium ének-történelem gyakornok tanára adta elő, zongorán kísérte Kovács Márton, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának művésztanár-korrepetítora, zongoratanára. Szavalat is köszöntötte az öregdiák találkozót. A Szilády Gimnázium diákja, Pepó Réka mondta el Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? című versét (felkészítő tanár: Juhász Mihály, Palásti Károly).
Az ünnepi beszédek sorát Bányai Gábor országgyűlési képviselő, kormánybiztos nyitotta meg. Ezt követően Kuris István László, Kiskunhalas város alpolgármestere, majd Kováts Teodóra református lelkész beszélt a 19. századi események kapcsán felmerült gondolataikról. Palásti Károly tanár összefoglalta a gimnázium utóbbi egy évének történéseit. A bácsfeketehegyi vendégek közül Sárközi István, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács VB elnöke és Orosz Attila, református esperes, bácsfeketehegyi lelkipásztor köszöntötte a halasi vendéglátó öregdiákokat.
Könyvbemutatóval folytatódott az esemény. Szilády János, a feketehegyi prédikátor c. könyv szerzője, Kórizs József helytörténész, ny. gyógyszerész beszélt a neves lelkész életéről. Végső István történész Mária napi futás címmel tartott összefoglaló előadást.
Végső István közös éneklésre hívta az egybegyűlteket. Az Öröm van nálad… egyházi éneket Juhász Mihály szakszofonon kísérte, majd Palásti Károly tanár úr elindította a szívmelengető dallamokat. A hozzászólások idején Molnár Jánosné foglalta össze, hogy a rendszerváltástól kik igyekeztek Bácsfeketehegy és Kiskunhalas közötti református testvérgyülekezeti kapcsolatot fenntartani, építeni. Palásti Károly az egyetlen Halason maradt bácsfeketehegyi családra, a Makayakra hívta fel a figyelmet. Ezt követően a gimnázium udvarán az elhunyt tanárok és öregdiákok fejfájának koszorúzása után a Himnuszt énekelték el a résztvevők.
Az öregdiákok és a bácsfeketehegyiek a konviktusban ebédeltek, ahol tovább mélyülhettek a baráti, „testvéri” kapcsolatok. A régi református temetőben megkoszorúzták a két Szilády: László és Áron sírjait. A Halasi Csipkeházban ismerkedhettek a neves hungarikum műhely csipkecsodáival. A református parókián megkoszorúzták a testvérgyülekezeti kopjafát. A református templomban Bocskorás Enikő református lelkész beszélt a jelenlegi halasi gyülekezet helyzetéről, majd Végső István tartott összefoglaló előadást a város történetéről. Késő délután vendégfogadás keretében búcsúztatták a bácsfeketehegyi vendégeket a konviktusban.
Másnap, vasárnap szószékcsere történt. Kiskunhalason, az imaházban Orosz Attila bácsfeketehegyi esperes prédikált, míg Bácsfeketehegyen Bocskorás Bertalan kiskunhalasi elnöklelkész tartotta az istentiszteletet.
A programot Kiskunhalas Város Önkormányzata, a Kiskunhalasi Református Egyházközség, a KRE Szilády Áron Gimnáziuma, a Thorma János Múzeum és a Nemzeti Együttműködési Alap is támogatta.
Fotó: Bertalan Gábor, Végső István