„Az utolsó előtt” – hirdeti Fülei Balázs lemezének címe, melyen valóban két, a szerzők életében utolsó előttiként megkomponált zongoraszonátát játszik: Beethoven op. 110-es Asz-dúr és Schubert D 959-es A-dúr szonátáját.
A kecskeméti születésű zongoraművész nem régen a Kodály Művészeti Fesztivál keretében a Hírös Agorában adott szólókoncertet, és bűvölte el közönségét. Koncertjén éppen úgy, mint lemezein bebizonyította, hogy Fölei Balázsra úgy kell tekintenünk, mint napjaink egyik legkiemelkedőbb és legkomplexebb hazai zongoraművészére – aki szólistaként és kamarazenészként is képes maradandót alkotni.
„Before Tthe Last” azaz ’Az utolsó előtt”: hirdeti a kívül-belül szépséges és érezhetően nagyon megérlelt és átgondolt lemez címe, melyet Mudra László szimbolikusan kifejező téli fotói díszítenek – és e végzetszerűen filozofikus, és a kísérőfüzetben Fülei Balázs által szavakban is kifejtett címadás mögött valóban két utolsó előtti besorolású zongoraszonáta felvétele rejtőzik. Két hatalmas bécsi klasszikus – és egyben két nagybeteg zseni bensőséges kései vallomása szólózongorára.
Az album Ludwig van Beethoven 31. – vagyis Op. 110 Asz-dúr szonátájával kezdődik, melyet a mester 1821-ben komponált. Beethoven akkor ötvenegy évesen süketségtől, fertőző májgyulladástól és állandó hasfájástól kínozva, az emberektől elvonultan alkotta meg ezt a húszperces, három tételes szonátát, amely – ahogyan Fülei Balázs megindítóan szép előadásában halljuk – tele van érzelmi mélységekkel és értelmi csúcsokkal, zenei utalásokkal és tisztelgésekkel.
Ahogyan Beethoven is új utakat keres ebben a halála előtt mindössze hat évvel írott szonátájában, és igyekszik szétfeszíteni nemcsak a zene drámai, de az akkora fakeretes zongorák játéklehetőségeit is – úgy Franz Schubert D 959-es A-dúr szonátája is egy egészen kivételes alkotás nemcsak a kort, de az egész zongorairodalmat tekintve is.
Szimfonikus méretű: háromnegyed órás, négy tételes zongoraszonáta – melynek különösen a nyitó és a záró tétele hatalmas; és különösen újszerűen hat, noha csak hét évvel született Beethoven szonátája után. Ekkor a nagy példakép már halott volt, és maga Schubert is haldoklott, hiszen három utolsó szonátáját – köztük az itt hallható A-dúr D. 959-est is – élete utolsó hónapjaiban, sőt heteiben komponálta. Hiába érkezett meg a kései művészi és anyagi siker, a vérbaj egyre erősebben eluralkodott rajta,
Mégis mennyivel más ennek a gigantikus szonátának a hangütése, mint Beethovené! A társaságkedvelő, barátok körében élő és alkotó Schubert vidámabb, könnyedebb hangja ez, ismert dalocskákat idéző témákkal – és mellette néha olyan megejtő szomorúsággal, mintha érezné a végzetét. Olyan benyomásom van, mikor hallgatom, mintha Schubert még meg akarná mutatni, hogy mire képes – miközben a zene nyelvén megidézi emlékeit, szép napjait. Fülei Balázs technikailag kiváló előadásában és líraian átélt értelmezésében pedig egy egészen varázslatos, magával ragadó mementót hallunk.
Komlós József
