Budapest, 2016. január 20., szerda (MTI) – Péntektől vasárnapig rendezik a Müpában a Jazz Showcase-t, a közép-kelet-európai régió legnagyobb dzsessz tehetségbörzéjét. A nyitónap különleges eseménye a 33 éve az Egyesült Államokban élő zongorista, Gárdonyi László és formációja, a Laszlo Gardony Trio koncertje a Fesztivál Színházban.
Gárdonyi László a nyolcvanas évek elején a hazai dzsessz színtér egyik legnagyobb ígéretének számított, majd miután felvették a bostoni Berklee College of Music-ra, Amerikába ment, ahol 1987-ben megnyerte Great American Jazz Piano Competitiont – azóta tanít a Berklee-n. Meglehetősen ritkán jár Magyarországon, koncertje is hét évvel ezelőtt, 2009-ben volt itt utoljára.
„Nagy örömmel várom a budapesti fellépést, tudom, hogy a közönség nyitottsággal és odafigyelve fog minket hallgatni. A dzsesszkedvelők a spontán zenei pillanatokat élvezik, azt várják, hogy a muzsika inspirációt és életerőt adjon. Ez velem is így van, ha mások koncertjeit hallgatom” – mondta a zongorista, aki emailen válaszolt az MTI kérdéseire.
A zongorista korábban együtt dolgozott Miroslav Vitoussal és Ian Formannal, egy másik korszakos jelentőségű formációjában Dave Holland és Bob Moses kísérte. Jelenlegi triójának tagjaival, John Lockwood bőgőssel és Yoron Israel dobossal tizenhárom éve játszik együtt, szinte telepatikus kapcsolatban vannak.
„Sok számot írtam pályafutásom alatt, mindegyiket úgy, hogy a koncerteken új irányokba nyílhassanak, amerre az inspiráció vezet. Soha kétszer ugyanúgy nem játszunk el egy számot. A telepátiát sokszor szinte magam is érzem a trióban: amint valami új ötletet kezdek a számokon belül, azt egy másodperc töredéke alatt követik. Együtt vannak velem ritmikailag akkor is, ha stilisztikailag új irányba viszem a zenét. A trióm mellett a dobosom zenekarában is játszom, ilyenkor rajtam van a sor, hogy reagáljak” – fejtette ki.
Gárdonyi László eddig tizenegy albumot készített saját neve alatt. A szaksajtó első két kinti anyagát, a The Secretet és a The Legend of Tsumit, valamint szólózongora albumát, a Changing Standardsot tartja a legtöbbre. A legutóbbi, a tavalyi Life in Real Time egy élő sextet album, amelyen három tenorszaxofonos, Bill Pierce, Don Braden és Stan Strickland egészítette ki a triót.
„Számomra mind a tizenegy amerikai lemezem becses, valamennyi egy új fejezet egy szüntelen keresésben. Az első három a kritikusok számára meglepetés volt, de a közelmúltban készült anyagaim is tiszteletet, megbecsülést kapnak. A Changing Standards nagy visszhangot kapott, mert addig senki nem vette a bátorságot, hogy ilyen drasztikusan átírja a sztenderdeket. Ma már ez megközelítés a norma. Az élő sextet lemezzel a dzsessz művészeti és emberi méltóságát, ugyanakkor örömteli esszenciáját akartam modern formában megőrizni, ünnepelni” – fejtette ki.
A Life in Real Time-ot a Boston Globe 2015 tíz legjobb amerikai dzsessz CD-je közé válogatta, de magasztaló kritikát írt róla a Down Beat magazin is.
Arra a felvetésre, hogy milyen számokkal készül a budapesti koncertre, Gárdonyi azt felelte, a setlist leginkább a hangulaton múlik. „Legtöbbször a koncert előtt, a hangbeálláson beszéljük végig a műsort. A Müpában a sextet lemezről biztosan játszani fogunk, mert a legtöbbje eredetileg triószám volt, és persze nagyon szeretem őket”.
1987 óta tanít a Berklee-n, ahol előtte diák volt. „A Berklee a nyolcvanas években a világ legjobb dzsessziskolájának számított, de az egyetemi képzésben ma már mindenféle modern zenei stílus is szerepel, nem csak a dzsessz. Számos magyar tanítványom volt, köztük Oláh Tzumo Árpád. Szerintem a nagy környezetváltozás, az otthontól való több ezer kilométeres távolság miatt korábban nehezebb volt a magyar diákoknak Amerikában. Ezt az internet, a mobiltelefon manapság alaposan lecsökkenti, inkább az anyagiak okoznak problémát. Akik ezt képesek áthidalni, nem érzik idegenként magukat Amerikában. A magyar diákok tehetségesek és céltudatosak, ezért is érnek el sikereket”.
Mint megjegyezte, időhiány miatt részleteiben nem követi a magyarországi dzsesszéletet, annak viszont nagyon örült, hogy bekerült Jávorszky Béla Szilárd tavaly megjelent összefoglaló kötetébe, A magyar jazz történetébe. „Pályafutásom része a magyar dzsessznek. Bár életem nagyobb részét már Amerikában éltem, magyarságommal a kapcsolat elszakíthatatlan”.
Gárdonyi László kitért arra, hogy a dzsesszen belüli stílusváltozások nem a fejlődést jelentik, hanem az adott kor kifejezését.
„A műfaj nem jobb lesz, csak autentikusabb a jelen kifejezésére. A dzsessz mindig is különböző kontinensekről érkező zenei nyelvek amerikai fúziója volt, egy különlegesen rugalmas muzsika, amelynek nincs merev, dogmatikus struktúrája vagy stílusbeli jellemzője. Ahogy a világ változik és új zenészek tűnnek fel, a dzsessz adaptál, különleges módon, a jelenbe mutatóan. Mindig szerettem a rockzenét, a bluest és a gospelt, ez látszik azon, ahogy komponálok, improvizálok vagy újragondolok dzsessz-sztenderdeket – energiával, félelemmentesen” – mondta végül Gárdonyi László az MTI-nek adott interjúban.
A Müpa Jazz Showcase tehetségbörzéjén pénteken az Oláh Kálmán jr. Quartet, Lilienn és Kónyai Tibor, valamint az Ég Alatti 5, szombaton a Song-Óra Csoport, a D.A.S. Trio és a BG5, vasárnap a Németh Kyra Smallchestra, az Indigo Project és a Landing Venus mutatkozik be a nemzetközi zsűri és a közönség előtt.
A rendezvény fő koncertje 23-án szombaton a Binder Quartet fellépése a Fesztivál Színházban (vendég: Dresch Mihály, Kiss Borbála és Zsikó Zoltán). A programot vasárnap a tavalyi Montreux-i Jazz Fesztivál szólózongora-versenyének három magyar döntőse zárja formációjával: az Oláh Krisztián Trio, a Tálas Áron Trio, illetve a Gayer Mátyás Trio.
MTI 2016. január 20., szerda
(Kép forrása: Internet)
