Az utóbbi időben egyre népszerűbb lesz a színházlátogatás a fiatalabb korosztály körében is – nem véletlen, hiszen városunk Hírös kiváló társulatáról.
Kecskemét ékszerdobozának is szokás nevezni a Katona József Színházat, és ez nem csupán az épület szépségét, hanem a falak közt, a színpadon tündöklő drágaköveket is jelezheti. Egyike e gyöngyszemeknek az immár több éve városunkban játszó, Prima Díjas színésznő, Dobó Enikő, akivel alkalmunk nyílt egy hosszú beszélgetést folytatni. Az interjú során kis betekintést nyerhetünk a színészek és a színház mítoszokkal övezett világába, valamint a mindig vidám Enikő mindennapjaiba is.
Mindig is színésznő szerettél volna lenni? Mi volt a legfőbb motivációd, hogy azzá válj?
Erre talán igent kellene mondanom, de az igazság az, hogy nem akartam mindig színészkedni. Talán a gimi végén fogalmazódott meg bennem, hogy nekem ez az álmom, ezt szeretném csinálni. Akkor jöttem rá, hogy leginkább a szereplésen és a versmondáson keresztül tudom kifejezni az érzéseimet. Több versmondó versenyen is indultam, és azt hiszem, ez volt az, ami elvezetett a színházig.
Érettségi után a Kaposvári Egyetemre kerültél. Tudnál mesélni az egyetemi évekről?
Azok az évek nagyon-nagyon intenzívek voltak, telis-tele új élményekkel. Én sosem voltam dráma tagozatos, ezért nagyon vágytam erre a világra, és hihetetlenül boldog voltam, amikor elsőre sikerült a felvételim. Az egyetemi egy részről egy nagyon kemény, intenzív időszak volt, másfelől viszont egy hatalmas élmény. Akkoriban voltam először szerelmes, igazi Rómeó és Júlia-sztori volt az egész, és borzasztó vége lett (nevet). A főiskola tele volt olyan extra dolgokkal, élményekkel, ami egy vallásos iskolából érkező kislánynak intenzív és felkavaró.
2015-ben, diplomázásod után egy évvel megkaptad a Prima Díjat, igencsak fiatalon. Milyen érzés volt ez?
Nagyon komoly ez a bizalom, amit megszavaztak nekem, de nem ülök otthon és veregetem a vállam naphosszat, hogy „ez igen Enikő, ez igen!” Viccet félre téve, nagyon-nagyon örültem ennek a kitüntetésnek. Azt gondoltam, hogy „oké, akkor, ha ti most ezzel megjutalmaztatok, akkor megmutatom, hogy én ezt megérdemeltem, és mindig lesz majd valami, amivel majd lehengerlem a közönséget!”
Jut még idő a színház mellett valamilyen hobbira?
Imádok moziba, színházba járni, utazni és a barátaimmal lenni. Az előadások mellett gyakran járok szinkronizálni is, amit nagyon szeretek! Most, hogy jön a nyár, több időm lesz ezzel is foglalkozni. Ezen kívül nagyon szeretek sütni, és a kiskutyámat nevelgetni.
Úgy hallottam, volt egy együttesed is az egyetem alatt. Tervezel a zene terén is tevékenykedni?
Mindenképpen! Az egyetem alatt alapított zenekarunk inkább csak szárnypróbálgatás volt, és nem is igazán az a stílus, amit képviselni szeretnék. Nagyon szeretek énekelni, és nagy álmom, hogy egyszer majd bandát alapítsak, de egyelőre még keresem azt a műfajt, amivel leginkább azonosulni tudok, ami az én stílusommal is összefér. Az Alagsor nem teljesen ilyen volt, de ettől függetlenül nem adom fel, és remélem, hogy egyszer lesz lehetőségem alapítani egy együttest, aminek a stílusával teljesen azonosulni tudok.
Mely előadások futnak most, amelyekben te is játszol?
Tied a világ!, Boeing, Boeing, Acélmagnóliák, Borban él az élet, Csoportterápia és az Isten pénze – ezek mind nagyon jó darabok, és a szerepeket is igazán szeretem bennük. Mindig úgy éreztem, hogy a szerepek kiosztása tervszerű, logikus alapon működik, úgy, hogy az a mi szakmai fejlődésünket is segítse. Az elmúlt pár év alatt fokozatosan kaptam egyre nagyobb szerepeket, a mostaniak közül például az Acélmagnóliák az, amiben az eddigiektől eltérő, komolyabb, drámai karaktert kell játszanom. Ez nem túl könnyű, de én úgy gondolom, mindig az egyszerűségre kell törekedni, mind a színpadon, mint az életben.
Mit gondolsz, mi a siker titka?
A kitartó erő, hogy soha ne add fel az álmaidat… és az, hogy hiába érnek kudarcok, ha elszánt vagy és hiszel magadban, akkor biztos, hogy a célod és te majd egy ponton találkozni fogtok. Nem szabad mástól várni a segítséget, egyedül saját magad tudod megoldani és megtenni azt, amit kell.
Persze ez nem feltétlenül az a recept, amitől baromi gazdag leszel, de az megint más kérdés, hogy kinek mit jelent a siker. Nekem például személy szerint azt jelenti, hogy este úgy hajtom le a fejem, hogy arra gondolok: „Igen, attól vagyok boldog, amit csinálok, és tényleg azt csinálom, amit szeretnék!” – és én úgy vélem, hogy ez a legfontosabb.
További képek:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10207339302495072&set=pcb.10207339303335093&type=3
