Harcsa Veronika generációjának egyik legtehetségesebb énekese, aki egyedi hangjával, és érdekes, kísérletező kedvű stílusával robbant be nem csak a hazai, hanem számos külföldi ország zeneipari életébe. A jazz-énekesnő 2010 óta játszik a kísérleti elektronikus Bin-Jip együttesben, és tehetségének köszönhetően beutazta már a fél világot turnék sorozatával: fellépett többek közt Japánban, Izraelben, Norvégiában, Ausztriában, Hollandiában és Görögországban is. Az I. Kecskeméti Barackpálinka és Borfesztivál keretei közt most Kecskemétre érkezett a Bin-Jip, aminek kapcsán szerkesztőségünknek lehetősége nyílt interjút készíteni a művésznővel.
Mikor kezdett el először foglalkoztatni az éneklés gondolata? Hány évesen határoztad el, hogy belevágsz ebbe a pályába?
– Hétéves koromtól jártam zeneiskolába, ennek ellenére későn, huszonegy évesen döntöttem a zenei pálya mellett. Speciális matek tagozatos voltam gimiben, és érettségi után a Műszaki Egyetemre mentem informatika szakra, amit szerettem, és stabil jövőképet adott. Ugyanakkor a zenében és az improvizációban olyan szabadságot ismertem meg, ami rávett, hogy egy bizonytalanabb útra lépjek, és megpróbálkozzam az előadóművészettel.
Eleinte szólókarriert terveztél, vagy már akkor is szerettél volna egy zenekart?
– Nem gondolkodtam ennyire tudatosan, a zenélés érdekelt, és az elejétől fogva sok módját kipróbáltam. A quartetem megalapításával párhuzamosan kezdtem az Erik Sumo Bandben énekelni, aztán jött a Bin-Jip, majd a Gyémánt Bálinttal közös duónk, és megszámlálhatatlanul sok kísérleti együttműködés és vendégszereplés.
A Bin-Jip megalakulása hogyan befolyásolta a stílusodat, életedet?
– Az a jó benne, hogy egyszerre lehet a részletekben elmélyülve, koncentráltan hallgatni vagy önfeledten táncolni rá. Jelenleg a Bin-Jip az a zenekar, amivel a legbulisabb helyekre eljutok, a többi projekttel inkább hangversenytermekben lépünk fel, ahol a közönség ülve hallgat.
Vannak olyan előadók, akik inspirálnak, vagy kizárólag a saját ötleteidet, gondolataidat viszed bele a zenébe?
– Nem hiszem, hogy bármelyik gondolatom 100%-osan sajátl ehetne, mindenben ott vannak a hatások, amik érnek, legfeljebb új kombinációban állnak össze. Nagyon sok helyről gyűjtök inspirációt a világzenétől a kísérleti elektronikán át a klasszikus zenéig, és nagyon tudok rajongani egy-egy kiemelkedő előadóért vagy szerzőért.
Az éneklés mellett dalírással is foglalkozol. Mennyire viszel bele saját élményeket, érzéseket a dalokba? Esetleg vannak olyan személyes történetek egy-egy dal kapcsán, amit megosztanál?
– Minden dalom személyes. Előfordul, hogy a zenét egy pusztán zenei ötletből írom, de amikor a szövegírásra kerül a sor, mindig bekapcsolódnak a megélt történetek. Vagy álmok, a Bin-Jipnél többször is előfordult, hogy egy furcsa, filmszerű álmomat írtam meg dalszövegnek.
Nem indultál soha tehetségkutató műsoron, annak ellenére, hogy több felkérést is kaptál. Mi ennek az oka tulajdonképpen?
– A szabadság és a saját utam járása fontosabb volt. Egyébként pedig nagy élmény lépésről lépésre haladni, és tapasztalni, ahogy a zenész lét és maga a zene egyre több rétegét mutatja meg. Azzal sokkal többet ér egy előadó, ha organikusan találja meg a saját közönségét, és nem egy tévéműsor szárnyán tör be hirtelen, összetévesztve a saját népszerűségét a műsor népszerűségével.
Mennyi idő volt az, amíg sikerült „befutni”, a zenei karrier legelejétől nézve? Mit gondolsz, mi annak a titka, hogy kereskedelmi csatornák, a média támogatása nélkül is sikeressé, ismertté váljon valaki?
– A titkot nem tudom, de biztosan része a kitartó munka, és az, hogy az ember képes legyen kilépni a komfortzónából, és rizikósnak tűnő döntéseket hozni. „Befutni”, pillanatnyi sikert elérni közel sem annyira nagy kunszt, mint tartósan fenntartani az érdeklődést. Számomra ennek az egyik kulcsa az, hogy csak olyan dolgokat csinálok, amik borzasztóan érdekelnek, így egyrészt nem esik nehezemre a sok munka, másrészt hiteles lesz ami kijön, és ezt a közönség érzi. A másik kulcs számomra a változás, hogy vállalni kell azt, hogy változom, és ezzel a zeném is változik, ami persze magával vonja, hogy a közönség is cserélődik, átalakul. Ha már nem a régi dalokat játszom, azzal veszíteni fogok hallgatókat, és meg kellett tanulnom, hogy ne féljek ettől. Ez az ára annak, hogy formálódni és fejlődni tudjak.
Hogyan inspirálódsz az alkotáshoz? Honnan merítesz ihletet?
– Bármiből, ami megérint, legyen szó személyes érzelmi élményről, egy jó könyvről vagy éppen egy szép természeti pillanatról.
Említetted már néhány korábbi interjúban, hogy informatikus pályára készültél. Volt egy olyan meghatározó pont az életedben, amikor eldöntötted, hogy irányt váltasz, vagy a döntésed egy hosszú folyamat eredménye?
– Inkább folyamat volt. A zenében megélt szabadság nagyon vonzott, de szükség volt arra is, hogy lássam, meg tudok élni belőle szakmai kompromisszumok nélkül. Nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy csak a pénz miatt kelljen vállalnom hozzám nem illő felkéréseket, akkor inkább maradtam volna informatikus és hobbiénekesnő.
Mit szeretsz legjobban az éneklésben, alkotásban, koncertezésben?
– A koncertező zenész lét egy nagyon intenzív kapcsolódás a külvilághoz. Sokféle helyen járunk, és rengeteg emberrel kerülünk kapcsolatba a turnék során. Az emberek életének legfontosabb pillanataihoz sokszor zene kapcsolódik, legyen szó ünneplésről, szerelemről, küzdésről vagy fájdalomról, és a zenehallgatás sokszor megnyit, őszintévé tesz. Mi ennek vagyunk a tanul, és ez nagy ajándék.
Vannak olyan stílusok, amikben még szívesen kipróbálnád magad?
– Hogyne, szerencsére a zene végtelen sok utat kínál! Idén év végén Gyémánt Bálinttal új duólemezt mutatunk be, de a megszokott fellépéseim mellett erre az évre több klasszikus zenei felkérést kaptam, ami újdonság számomra, és végtelenül inspiráló. A Concerto Budapest zenészeivel, illetve egy svájci klasszikus zongoristával énekelek huszadik századi dalokat, sőt, novemberben egy egyfelvonásos dadaista operában szerepelek Bázelben.
Milyen tervekkel tekintesz a jövőbe?
– A nyár legfontosabb eseménye a Művészetek Völgye, hiszen idén harmadik alkalommal vezetem Kapolcson a jazz udvart, ahová remek zenekarokat hívtam koncertezni, ráadásul számos izgalmas napközbeni programra csábítjuk a közönséget a jógától az interaktív zenés workshopokig. Ősszel a vendégszereplések mellett minden energiámat a Gyémánt Bálinttal közös lemezbemutató turnéra összpontosítom, de valamikor biztosan lesz egy kis pihenés is.
