Az utóbbi évtizedek legnagyobb mértékű nagy-britanniai kormányátalakítása zajlott le csütörtökön, Theresa May brit miniszterelnök első munkanapján.
May, akit előző nap bízott meg kormányalakítással II. Erzsébet királynő David Cameron lemondása után, csütörtökön menesztette Michael Gove igazságügyi minisztert, aki a kormányzó Konzervatív Párt vezetőválasztási versengésében az új brit kormányfő egyik riválisa volt.
Theresa May az igazságügyi minisztérium élére Liz Truss eddigi környezetvédelmi, élelmezésügyi és vidékfejlesztési minisztert nevezte ki. Liz Truss helyére Andrea Leadsom eddigi energiaügyi államtitkár került. Andrea Leadsom volt Theresa May első számú vetélytársa a Cameron távozása utáni vezetőválasztási folyamatban, ám a döntő szakasz előtt – amikor a párttagoknak kellett volna kettőjük közül az új konzervatív vezetőt megválasztaniuk – visszalépett.
Az igazságügyi tárca élén történt személycsere a csütörtökön bejelentett legnagyobb horderejű váltás a brit kormányban.
Michael Gove a brit EU-tagságról tartott népszavazáson a Brexit-párt, vagyis a kilépést pártoló tábor egyik frontembere volt Boris Johnsonnal, London előző polgármesterével együtt.
Cameron távozása után mindenki Johnsont tartotta a legesélyesebb utódjelöltnek, ám az utolsó pillanatban Gove ellene fordult, és – jóllehet korábban azt mondta, hogy nem pályázik a pártvezetői tisztségre – bejelentette, hogy indul az utódválasztási versengésben. Johnson ezután óriási meglepetésre közölte, hogy ő viszont így nem vesz részt a választási folyamatban.
A Konzervatív Párt alsóházi frakciója ilyen előzmények után nagy többséggel a hét elején Theresa Mayt választotta a párt új vezetőjévé, Gove kiesett a versenyből, csütörtökön pedig May menesztette az igazságügyi tárca éléről is.
Johnsont viszont – komoly meglepetést okozva hazai és külföldi politikusi és sajtókörökben – Theresa May már előző nap kinevezte külügyminiszterré.
A külügyi tárca eddigi vezetője, Philip Hammond a pénzügyminisztérium élére került. George Osborne, aki 2010-től töltötte be a pénzügyminiszteri tisztséget, és Cameron első számú szövetségese volt a bennmaradást pártoló tábor egyik legbefolyásosabb frontembereként, nem tagja az új kabinetnek. Az első hírek arról szóltak, hogy ő mondott fel, ám csütörtökre egyértelművé vált, hogy Theresa May nem tartott igényt Osborne további munkájára.
Osborne-t a Brexit-párt – élén Johnsonnal – kifejezetten gyűlölte a kilépés esetére a népszavazási kampány idején megfogalmazott, súlyos gazdasági következményeket, adóemeléseket és kiadáscsökkentéseket kilátásba helyező sorozatos figyelmeztetései miatt. Már korábban is lehetett következtetni arra, hogy Theresa May kormányában Osborne-nak nem lesz maradása. Az EU-tagságról tartott népszavazás előtt Osborne közölte, hogy ha a többség a kilépésre szavaz, akkor ő pótköltségvetést nyújt be a várható gazdasági sokk hatásainak kivédésére. May azonban a referendum után – Osborne-nak homlokegyenest ellentmondva – kijelentette, hogy nincs szükség vészhelyzeti költségvetésre, és ha ő lesz a miniszterelnök, kormánya ilyet nem is terjeszt be.
Csütörtökön, a BBC rádiónak nyilatkozva Osborne utódja, Philip Hammond is megerősítette, hogy nem lesz új költségvetés a folyó pénzügyi évre.
Csütörtökön jelentette be a Downing Street azt is, hogy kimarad az új brit kormányból John Whittingdale eddigi kulturális miniszter, Theresa Villiers, az észak-írországi ügyek volt minisztere, Stephen Crabb, aki Cameron kormányában a munkaügyi tárcát vezette, és szintén részt vett a vezetőválasztási versenyben, valamint Nicky Morgan eddigi oktatásügyi miniszter.
Utódlásukról Theresa May a héten dönt.
Ilyen mértékű kormányátalakításra parlamenti választások nélkül Nagy-Britanniában az 1960-as évek eleje óta nem volt példa.
2016. július 14., csütörtök
