Szeptember 17-én, szombaton 6-tól 12 óráig a Kecskeméti Piaccsarnok szabadtéri részén – a díszkút mellett mutatja be a lekvár készítésének fortélyait Bánfi Zoltán. Mindeközben hasznos tanácsokkal várja a házasszonyokat és az érdeklődőket: hogyan lehet tartósítószer és adalékanyagok nélkül egészséges, cukor nélkül diabetikus lekvárt készíteni?
Nem mindennapi dolog, hogy egy férfiember olyan fortélyra adja a fejét, melyet inkább a háziasszonyokhoz köt a képzeletünk. A szombati eseményen Bánfi Zoltán a szezonnak megfelelő szilvalekvár főz majd, mely közben kérdezni, kóstolni, és vásárolni is lehet a lekvárfőző mestertől. Így mesélt róla, miért kezdett lekvár főzésébe:
– Nagykőrösön élek, ott termesztek kis terülten gyümölcsöt a mai napig. A gyalázatos átvételi árak miatt hét esztendővel ezelőtt döntöttem úgy, hogy a termelés költségeit sem fedező felvásárlók miatt inkább lekvárt főzök a termésből. Annyiban persze szerencsés voltam, hogy családi örökségből voltak ehhez eszközeim, így nekifoghattam a lekvár készítésének. A hagyományokat követve kezdtem neki a lekvár főzésnek, és bár nem a nagymama lekvárja, amit árusítok, de ugyanazzal az alázattal, türelemmel és odaadással készítem el – mint a nagyszüleim.
– A legfontosabb, hogy törekszem a természetességre a lekvár főzésében. Szabadban, fedett szín alatt, réz üstökben, 8-9 órán át főzzük a szilvalekvárt és a dédi régi receptje alapján fűszerezem. Ez azt jelenti, hogy szegfűszeget és fahéjat használok az ízesítéshez – és minden üstbe pár babérlevelet is teszek. Tartósítószert és cukrot az általam főzött lekvár nem tartalmaz.
– A szezonban ugyancsak készíthető birssajtot hasonló türelemmel kell előállítani, de azt cukor nélkül nem lehet kifőzni. Diabetikus ügyfeleim kérésére ezt esetleg cukorpótlóval is el szoktam készíteni. Szintén megrendelésre keverek szilvalekvárt mákkal – ez a hölgyek részére csontritkulás ellen hasznos. A mögöttem hagyott évek meghozták a szakmai elismerést is, de számomra nem a Veszprémi fesztivál II. helyezése vagy az Egri Érsekségi Kertben megtartott Noszvaji mesterek és háziasszonyok lekvárfőző versenyén elért II. hely az igazi büszkeség – hanem az, hogy Győrtől Nyíregyházáig, Budapesttől Szegedig szerte az országban rendelnek tőlem szilvalekvárt. A Piaccsarnok a jövőben is szeretné támogatni a helyi élelmiszeripari kisvállalkozókat, és előzetes egyeztetés után kész helyet biztosítani minden olyan kezdeményezésnek, amely példa értékű lehet mások számára is. Ezért szívesen fogadnak bárkit, aki a nyilvánosság előtt is bemutatná mesterfogásait – és ezáltal tippeket adna arra, hogyan ápolhatjuk a mában is hagyományainkat?
Nem mindennapi dolog, hogy egy férfiember olyan fortélyra adja a fejét, melyet inkább a háziasszonyokhoz köt a képzeletünk. A szombati eseményen Bánfi Zoltán a szezonnak megfelelő szilvalekvár főz majd, mely közben kérdezni, kóstolni, és vásárolni is lehet a lekvárfőző mestertől. Így mesélt róla, miért kezdett lekvár főzésébe:
– Nagykőrösön élek, ott termesztek kis terülten gyümölcsöt a mai napig. A gyalázatos átvételi árak miatt hét esztendővel ezelőtt döntöttem úgy, hogy a termelés költségeit sem fedező felvásárlók miatt inkább lekvárt főzök a termésből. Annyiban persze szerencsés voltam, hogy családi örökségből voltak ehhez eszközeim, így nekifoghattam a lekvár készítésének. A hagyományokat követve kezdtem neki a lekvár főzésnek, és bár nem a nagymama lekvárja, amit árusítok, de ugyanazzal az alázattal, türelemmel és odaadással készítem el – mint a nagyszüleim.
– A legfontosabb, hogy törekszem a természetességre a lekvár főzésében. Szabadban, fedett szín alatt, réz üstökben, 8-9 órán át főzzük a szilvalekvárt és a dédi régi receptje alapján fűszerezem. Ez azt jelenti, hogy szegfűszeget és fahéjat használok az ízesítéshez – és minden üstbe pár babérlevelet is teszek. Tartósítószert és cukrot az általam főzött lekvár nem tartalmaz.
– A szezonban ugyancsak készíthető birssajtot hasonló türelemmel kell előállítani, de azt cukor nélkül nem lehet kifőzni. Diabetikus ügyfeleim kérésére ezt esetleg cukorpótlóval is el szoktam készíteni. Szintén megrendelésre keverek szilvalekvárt mákkal – ez a hölgyek részére csontritkulás ellen hasznos. A mögöttem hagyott évek meghozták a szakmai elismerést is, de számomra nem a Veszprémi fesztivál II. helyezése vagy az Egri Érsekségi Kertben megtartott Noszvaji mesterek és háziasszonyok lekvárfőző versenyén elért II. hely az igazi büszkeség – hanem az, hogy Győrtől Nyíregyházáig, Budapesttől Szegedig szerte az országban rendelnek tőlem szilvalekvárt. A Piaccsarnok a jövőben is szeretné támogatni a helyi élelmiszeripari kisvállalkozókat, és előzetes egyeztetés után kész helyet biztosítani minden olyan kezdeményezésnek, amely példa értékű lehet mások számára is. Ezért szívesen fogadnak bárkit, aki a nyilvánosság előtt is bemutatná mesterfogásait – és ezáltal tippeket adna arra, hogyan ápolhatjuk a mában is hagyományainkat?
