Kecskeméten fogadta EB-selejtező mérkőzésen a magyar női kézilabda válogatott Csehország legjobbjait. A találkozón végül 24-20-ra diadalmaskodtak a mieink, többek között a csapatkapitány, Pálinger Katalin fantasztikus védéseinek köszönhetően. A világ (egyik) legjobb kapusának számító, extraklasszis hálóőrnek felsorolni is nehéz az érem kollekcióját, és legnagyobb erénye, hogy mindig képes megújulni, tartást, önbizalmat adni a társainak. A kézilabdázás a munkája, de sugárzik róla, hogy inkább a kedvenc időtöltést jelenti számára, amúgy is vallja, hogyha élvezed, amit csinálsz, több esélyed van a sikerre.
Kalandos körülmények között kezdődött a pályafutásod. Hogyan emlékszel vissza erre?
10 éves lehettem, mikor karate edzésre indultam. Reggel hatkor kezdődött a foglalkozás, de 5 percet késtem, s belülről olyan ordítás hallatszott, hogy inkább be sem mertem lépni a terembe. Másnap már a kézilabda tréningen találtam magam, s amikor az „edző bá” feltette a kérdést, kinek van kedve beállni a kapuba, az összes kéz a magasba lendült. Végül engem választott. Örült, hogy végre talált egy kapust, aki ügyesen bánik a labdával is.
Melyik világversenyre tekintesz vissza a legszívesebben?
Rengeteg szép emléket őrzök – olimpiai döntő, EB győzelem Bukarestben – de a legemlékezetesebb a zágrábi világbajnokság döntője számomra. Úgy utaztunk ki, hogy az első 6 helyezett juthat az olimpiára, és sokan már előre temették a csapatot, a 8 közé jutást sem várták tőlünk. Soha nem felejtem a döntőig tartó csodálatos menetelést, azt a fantasztikus hangulatot, ahogyan 3000 magyar szurkoló buzdított bennünket. Sajnos nem tudtuk megtartani a 7 gólos előnyünket a fináléban, így drámai csatában fordítottak a franciák, s megnyerték a tornát. Mostanra már nem „csak” ezüstként tekintek az éremre, mert valamiben a világ 2. legjobbjának lenni hatalmas dolog.
Van-e hiányérzet benned a pályafutásodat illetően?
Minden sportoló szeretne olimpiai bajnok lenni, itt is „csak” ezüstöt szereztem, de annak szintén örülök. Három olimpián szerepelhettem, Európa bajnokságot nyertünk, szerencsére mindig úgy utaztunk ki a világversenyekre, hogy a dobogóért küzdöttünk. Nem panaszkodhatok az eredmények miatt, s amennyire felerősödött a mostani mezőny, óriási bravúr kellene a hasonló sikerek eléréséhez. Nincs hiányérzetem, kívánom, hogy mindenki elérje azokat a célokat, amelyeket nekem sikerült. Az pedig hab a tortán, hogy a klubomban – a Győri Audi ETO-ban – évek óta a BL győzelemre esélyesnek számítunk.
A sportrajongókat nagyon foglalkoztatja, hogy részt veszel-e a londoni olimpián?
A 4. olimpiámat már nem tervezem, de soha ne mondd, hogy soha. Szeretném a családalapítást előtérbe helyezni, próbálnak ugyan győzködni, hogy vállaljam, de inkább átadnám a fiataloknak a lehetőséget.
Honnan származik a beceneved?
Az egyik osztálytársam becézett Págingernek, onnan maradt rám a Gin, nem a gin tonikról. (nevet)
Kiknek a társaságában töltöd legszívesebben a szabadidőd?
A párommal szeretek kikap csolódni, de sokat játszom a kiskutyámmal is. A családommal összetartunk, a régi barátokkal ugyancsak tartom a kapcsolatot, édesanyám pedig sokszor kilátogat a meccseinkre. Egyébként a szüleimnek köszönhetek a legtöbbet a pályám során, mindent biztosítottak számomra ahhoz, hogy sportolhassak, lelkileg, anyagilag támogattak. Édesanyám szeretetét, amikor csak tudom, igyekszem meghálálni.
Mit tervezel a kézilabdázás utáni időszakra?
A civil életről „álmodozva” jövőre szeretném, ha megnyílna a magánóvodám, mert szeretem a gyerekeket, s komoly, hosszú távú tervem van az intézménnyel kapcsolatban. Olyan hangulatú ovit szeretnék kialakítani, ahová mindennap bemegyek és megnyugszom. Edzőnek túl jószívű lennék, nem tudnám úgy hajtani a tanítványaimat, mint amennyire bennünket gyötörtek.
Mire tanított meg a sport, mi hiányzik majd leginkább belőle?
Az élet más területén is próbálok sikeres lenni, de az öltözői hangulat hiányozni fog. Mindig ragaszkodtam a csapathoz, fantasztikus érzés tartozni egy közösséghez. Rengeteg dologra megtanított a sport, többek között felelősségtudatra, időre menni valahová, rendszert hozott az életembe. Lelkileg megerősített, fegyelemre, alázatra nevelt. A fiataloknak is azt üzenem, hogy mindenképpen sportoljanak, mert nincs annál jobb érzés, mint együtt örülni a sikereknek.
