Kínai muntyákszarvas (Muntiacus reevesi) született a Szegedi Vadasparkban, az aprócska borjat a szerencsés és éles szemű látogatók már meg is figyelhetik a patások amuri darvakkal közös kifutójában – közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel.
A kéthetes jövevény szülei két németországi állatkertből érkeztek Szegedre. Erdei kifutójuk elég sűrű és tágas ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. A főként hajnalban és szürkületkor aktív szarvasfélék kicsinyüket napközben elrejtik, a borjú nem követi az anyját, de ahogy cseperedik, egyre többet lesz látható.
A szarvasfélék ősi ágához tartozó állatok Kína és Tajvan szubtrópusi esőerdőiben, folyókhoz, vízfolyásokhoz közeli erdős területeken őshonosak. Gyümölcsökkel, magvakkal, gombákkal, rovarokkal táplálkoznak, s néha meg-megkóstolnak dögöket is.
Más szarvas fajokhoz képest apró – tömegük csupán 11 és 28 kilogramm közötti – testüket barnás szőr borítja. A hímek rendelkeznek kisméretű agancsokkal, de sok más kisebb szarvasféléhez hasonlóan, a szemfoguk is megnőtt – igaz nem olyan feltűnően nagyra, mint a víziőznek.
A faj egyedei magányosan élnek, ahol a hímek területe több nőstényével is átfedő. A területért, pontosabban az ott található nőstényekért a hímek kemény harcot vívnak egymással. Agancsukkal ellenfelüket kibillentik egyensúlyukból, majd szemfogukkal sebet ejtenek a másik hím pofáján, fülein vagy nyakán.
A muntyákszarvasokat angolul, a „barking deer”-nek, vagyis ugató szarvasoknak is nevezik. A hím mélyebb zümmögésszerű, a nőstény pedig szűkölésre hasonító hangot ad ki.
Egész évben szaporodnak, a nőstények hét hónapos vemhesség után hozzák világra borjukat. A kicsinyük rendkívül gyorsan fejlődik, 2-3 hónapos koráig neveli csak az anyja, hat hónapos korára már el is kezdi önálló életét.
A faj nem számít veszélyeztetnek, sőt, Nyugat-Európa több országában, így Anglia és Franciaország erdeiben is meghonosodtak a vadaskertekből és az állatkertekből a múlt évszázadban elszökött példányok leszármazottai.
bkzg \ pmg
MTI 2016. október 27., csütörtök
