Ottavio Dantone karmester és korhű együttese: az Accademia Bizantina meglehetősen szokatlan párosítással állt elő legújabb, dupla CD-jén, mikor Joseph Haydn négy: Op. 78, 79, 80, 81 számú szimfóniáját rögzítette.
Annyira nem szokványos műsor ez, hogy a négyből két opusból: a 79-es és a 81-es szimfóniából még korhű felvételt sem jutott eszébe készíteni eddig senkinek. Pedig hát bármennyire is átmenetinek tekinthető sok tekintetben ez a négy darab, mégis csak a Párizsi – majd a Londoni szimfóniák sorozatának megalapozója, részben pedig Haydn pár évvel későbbi angliai diadalútjáé is. Hiszen ez a négy szimfónia volt az, amely ugyan Eszterházán íródott, de a Miklós herceggel megkötött új munkaszerződés értelmében Joseph Haydn már jogosított nyomtatott kiadásban is jelentkezett a kontinens színe előtt. Európa pedig olyan ujjongva ünnepelte, hogy e négy mű nyomán kapott szerződést a Párizsi sorozatra, majd részint meghívást a szigetországba.
Maguk a darabok is érdekesek: lévén, hogy még magukon viselik a korábbi Sturm und Drang szimfóniák stílusjegyeit – lendület és erő tobzódik bennük; de ott van bennük a kor széles közönsége számára írni akarás érthetősége, bája, eleganciája és kecsessége is. Néha mintha szinte operát hallanánk: úgy énekelnek ezek a darabok! Különösen erősíti ezt az érzetet a Decca kiváló olasz korhű együttese: az Accademia Bizantina magával ragadó előadása.
Ottavio Dantone vezénylésében ott az aprólékosság, a legfinomabb részletek kijátszásának igénye – de mellette ott van a lendület, az erő, a zene természettől való lüktetése is. Az áttetsző, plasztikus zenekari hangzás semmit sem fed le: gyönyörűen érvényesülnek a fafúvós szólamok szépségei, és a billentyűk nélküli körtök is tanítani való balanszban szólnak: nem prezensek, nem tolakszanak. Kiváló felvételek készültek, melyek a lehető legjobb képet rajzolják együttesről és karmesterről. S talán egyben biztató előképül is szolgálnak a ravennai zenekar nagy, ismertebb Haydn-szimfónia sorozatainak jövőbeni felvételeihez is…
Komlós József JR
