Az elmúlt két esztendő bravúros szereplése, eufórikus hangulata után sajnos nem úgy sikerült ez a szezon a hírös városi lilák számára, ahogyan a szurkolók megálmodták. Sokan már az Európa Liga küzdelmeibe vizionálták az együttest, az örök peszszimisták pedig kiesőjelöltnek titulálták Montvaiékat. A „viharosra” sikeredett őszi szezonban szerepet játszott több kellemetlen esemény, mint a nyitó forduló pofonja, a zsinórban öt vidéki fellépés, illetve az edzőváltás. Versegi János, a KTE-Ereco egyik tulajdonosa, és Csordás Csaba, a csapat kapitánya értékelte az ősszel történteket
Hogyan értékeli a csapat őszi szereplését?
A legtöbben úgy vélték, hogy a második év nehezebb lesz a számunkra, s ez sajnos be is igazolódott – nyilatkozta Versegi János. A tavalyi kiugró teljesítményével magasra tette a mércét az együttes, s várható volt, hogy nem lesz könnyű felülmúlni azt a produkciót. Minden jó sorozatnak vége szakad egyszer, s bevallom, hogy különböző okok miatt nem tudtuk megfelelően frissíteni a keretet. Nem rendelkeztünk minőségi cserékkel, játékosaink többsége pedig csak egy-egy periódusban nyújtott átlag feletti teljesítményt. A „vidéki turnénkon” sem sok pontot gyűjtöttünk, így nem sikerült elég önbizalmat magába szívni a társaságnak. Az igazsághoz tartozik, hogy nyáron valami megszakadt a játékosok és az edző között, a jó viszony megromlott, de ennek nem tudjuk a pontos okát. Korábban mindenki azt érezhette, hogy ő a legjobb labdarúgó, kezdőként számítanak rá. Az edző megbeszélte a tartalékokkal is, hogy miért nem számít rájuk, most elmaradtak ezek a beszélgetések, így bizalmi válság alakult ki, amit nem sikerült feloldani.
Több elismert szakember neve röppent fel, mint a vezetőedzői poszt várományosa. Végül miért Csertői Aurél mellett tették le a voksot?
Teljesen egyetértettünk ebben a kérdésben, mert szenvedélyes, következetes embert ismerhettünk meg a személyében. Olyan tréner, akire nem jellemző az „állóvíz”, mindig történik körülötte valami. Komoly követelményt támaszt, s véghezviszi az elképzeléseit. Az sem elhanyagolható tény, hogy kitűnő magyarországi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. A legfontosabb feladata, hogy CSAPATOT kell építenie, rendet kell tenni az öltözőben, valamint a játékosok fejében. Fontosnak tartom, hogy minden focista tudja, hogy miért játszik vagy éppen miért nem szerepel a kezdők között. Új időszámítás kezdődik a klub életében, mindenki tiszta lappal indul.
Korai még a konkrét igazolásokról beszélni, de tervezik-e új játékosok szerződtetését vagy a kölcsönben lévők haza hívását?
Ezen a téren megfizettük a tanulópénzt. Mindenképpen szeretnénk 4-5 minőségi labdarúgó szerződtetésével megerősíteni a csapatot. A kapus helyzete egy bizalmi állás, ide találnunk kell egy megbízható hálóőrt, hogy egészséges rivalizálás lehessen a poszton. Egyik alternatívaként visszahozzuk Tóth Zolit, de mellé még elkelne egy tapasztalt portás.
Keresünk egy magabiztos középső védőt, s szükségünk van egy bal bekkre Farkas mellé, hogy ezeken a helyeken is versenyhelyzet alakulhasson ki a csapatba kerülésért. A középpályára visszatérhet száműzetéséből” Csukics. Akadnak kiszemeltjeink, de még valóban korai neveket említenem.
Mire lenne most a legnagyobb szüksége az együttesnek?
Nyugalomra mindenképpen, de talán még fontosabb, hogy kellő önbizalommal vértezze magát fel a társaság. Lényeges, hogy bízzanak egymásban a fiúk, s lassan egy kellő mértékű fiatalítást is végre kellene hajtani házon belül. Egy csapat életében elengedhetetlen, hogy versenyhelyzet alakuljon ki, minden poszton két hasonló képességű labdarúgó küzdjön meg egymással. Régi vesszőparipám, hogy a fizetések kis része függ csak a teljesítménytől, jó lenne teljesítményhez kötött játékosokat is találni, de hazánkban szinte lehetetlen küldetés ezt végrehajtani.
Módosult-e a csapat célkitűzése?
A 6-12. hely közé várom a csapatot, gondolni sem szeretnék arra, hogy kiesési gondjaink legyenek. Az eredménynél talán fontosabb, hogy sikerüljön kihozni a rendelkezésre álló játékosállományból a maximumot. Elvárás, hogy ne azt az unalmas, „magyar” focit lássuk a csapattól, amit a legtöbb hazai együttes képvisel, a közönség is arra vevő, ha támadunk, rúgjuk a gólokat, megyünk előre. Ha már itt tartunk, megemlíteném, hogy a drukkereink kicsit elpártoltak a csapattól. Hálásak vagyunk azoknak, akik kilátogatnak a stadionba, biztatják a fiúkat, mert könnyebb így a csapatnak, igyekszünk újra kiérdemelni a távolmaradók bizalmát is. Nagy vágyam, hogy a megye, a régió is magáénak érezze a KTE-Erecot, s mindent megteszünk azért, hogy szurkolóink jól érezzék magukat a stadionban..
