Február 11-12-én rendezték meg a Kecskeméti Fürdőben az „Univer24, az Úszás ünnepe” elnevezésű hosszútávúszó teljesítménypróbát, melyen amatőr és profi úszók 100 méteres távtól kezdve akár 24 órát is a vízben tölthettek. Utóbbiak közül – profi masters kategóriában – az 56 esztendős kecskeméti Hajdú László (HaL) 71,4 kilométert teljesített, második helyezést elérve az igencsak népes mezőnyben. A versennyel kapcsolatos gondolatait, érzéseit osztotta meg pénteken a Karol Wojtyla Barátság Központ kistermében. (Fotók: Mátyus István)
A nevet kölcsönző Univer ProductZrt., Kecskemét városa és a Kecskeméti Fürdő évek óta az a célt tűzte ki az eseménnyel kapcsolatban, hogy minél több emberrel megismertesse a mozgás élményét, kedvet adva ezzel kicsiknek és nagyoknak a vízi sportokhoz.
– Múlt heti szereplésemet rendkívül hosszú, kitartó edzésmunka előzte meg. Napi hét-nyolc órát úsztam annak érdekében, hogy az Univer24 megmérettetésen olyan eredményt érjek el, melyet nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel ajánlhatok fel Nektek, akik lényegében itt éltek. Egyúttal adózhatok e népkonyha szellemi megtestesítője, Szent II. János Pál pápa – Karol Wojtyla-dicsőséges emlékének. Nemkülönben hírt adva sportvezetőknek, sportot kedvelő lelkes amatőröknek, a közvéleménynek, lehetséges jövőbeni adományozóknak arról az embermentő, lelket simogatómissziói munkáról, amely – azon túlmenően, hogy itt melegételhez juttok – hozzásegít benneteket, hogy megtaláljátok saját életetek értelmét, képesek legyetek eligazodni hétköznapjaitokútvesztőiben-tolmácsolta a népkonyha Pintér József termében összesereglett jobb sorsra érdemes embereknek, mi motiválta a versenyen való indulásra.
– Sokan úgy tartják – folytatta – a kiemelkedő sportteljesítmények eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás. Személy szerint én a lelki táplálékot teszem első helyre. Engem is éppolypozitív-negatív külső hatások érnek, mint másokat. Úszás közben folyton járt az agyam. Meg kellett küzdenem a pillanatok egyhangúságával, amikor 24 órán át egyfolytában szeltem a hullámokat; minden létező fizikai-lelki erőmet összeszedve haladtam előre, miközben úgy tűnt, megállt körülöttem az idő, nem akarnak múlni a percek. Eszembe jutott halott édesanyám emléke és gondolatban Ti is velem voltatok a medencében. Miatta és értetek tettem mindezt. Köszönöm, hogy eljöhettem hozzátok, közétek tartozónak vallhatom magam, együtt, egy helyen ebédelhetek veletek. Köszönöm… – tette hozzá meghatódva Hajdú László, akit szűnni nem akaró tapssal jutalmaztak a wojtylás támogatottak.
