Homonnai Luca: Tét nélkülTavalyi teljesítménye alapján Homonnai Luca érdemelte ki a 2016-os év legjobb utánpótlás-sportolója címet a hölgyeknél. A háromszoros ifjúsági világbajnok az egyéni elismerés mellett Racskó Fruzsina, Pupp Noémi és Gazsó Dorka társaságában az Év kiscsapatának járó díjat is átvehette.
Három világbajnoki aranyérem után nehéz lehetett volna önnél eredményesebb versenyzőt találni erre a díjra. Ettől függetlenül meglepett az elismerés, hiszen még sosem voltam Héraklész díjas, ráadásul most két győzelmet is arattunk. Jó kezdet volt ez az új idényhez, tényleg nagy lökést adott a felkészülésemhez – mondta Homonnai Luca. Ha a három arany közül kellene választania, melyik áll önhöz a legközelebb? Őszintén? A kétszáz méter. Ezen a távon, nyilván a rövidsége miatt, könnyebben jutok át a holtponton. Az ötszáz méter fejben nehezebben áll össze, az egy bizonytalanabb táv számomra. A négyes győzelmének pedig nagyon örültem, mert nemzetközi versenyen még sosem ültem csapathajóban, és ez a siker pozitív élményt adott. Főként azért, mert én nem vagyok csapatember, én elsősorban egyéni versenyzőnek tartom magam, de jó érzés volt a lányokkal együtt felállni a dobogó tetejére. A 2016-os idény még egy erős visszajelzést adott: a második olimpiai válogatón ugyanis a harmadik helyet szerezte meg ötszáz egyesben. Ez egy érdekes pillanata volt az idényemnek, ami nem mellesleg végig tele volt kérdésekkel, görcsökkel, megfelelni vágyással. Ezen a válogatón éreztem először azt, hogy előjön belőlem a tíz esztendős kis Homonnai Luca, akinek az edzője a kétezer méter előtt felteszi a kérdést: milyen taktikával csinálod meg ezt a versenyt? Akkor azt mondtam: elindulok, megyek és beérek. Most is így gondoltam. Nem érdekelt, hogy kikkel, milyen erős riválisokkal versenyzek, hogy kiknek kell megfelelnem, milyen elvárásaim vannak magammal szemben. Mert úgy gondoltam, én itt csak nyerhetek. Ha tapasztalatot, akkor azt, de számomra mindenképpen sikert hozhat ez a döntő. Most 2017-ben ezt az érzést szeretném visszahozni, vagyis minden versenyemen igyekszem majd görcsölés nélkül odatenni magam. A jelenlegi klubja, vagyis a Budapesti Honvéd és Csipes Ferenc csoportja alkalmas hátteret jelent ehhez a gondolkodáshoz és munkához? Abszolút. Keményen dolgozunk, ugyanakkor nincs nyomás, teher. Szépen építjük ezt a szezont, és sokat tanulok a csoporttársaimtól, akik mind idősebbek és tapasztaltabbak nálam. Az elmúlt időszak vándorlásai után úgy érzem, most valóban megérkeztem, ez az a hely, ahol meg kell maradnom. Gondolom az is motiválja, hogy ha úgy alakul, az olimpiai bajnok Csipes Tamarával egy hajóba kerülhet. Vannak lehetőségek, de korai erről beszélni, hiszen látni kell, hogy a vízen ki, hogyan teljesít. Hamarosan indulunk Sevillába edzőtáborozni, nyilván ott sok minden kiderül majd. A tavalyi ötszáz egyesben elért harmadik helye után, mennyire merészek idén az álmai? Bár Kozák Danuta most szülési szabadságon lesz, Magyarország sajátossága, hogy sok kiváló versenyzője van. Remélem lesz lehetőségem megmutatni magam és minél jobb eredményt tudok elérni majd egyesben. Bár a beszélgetésünk elején azt mondta: nem csapatember, nyilván a női négyesben való szereplés lehetőségét örömmel venné? Úgy gondolom, hogy az ifjúsági és a felnőtt korosztályban más mércével kell mérni. A saját korcsoportomban az motivál, hogy egyéniben én legyek a legjobb, a felnőttek között pedig nagy lépést jelentene, ha esetleg én is bekerülhetnék a csapathajóba. De tudjuk jól, hogy a belépő itt is a jó egyéni teljesítményen múlik. |