Johann Sebastian Bachutolsó művét, zenei testamentumát: A fúga művészetét játszotta fel a Hungaroton új lemezére Karosi Bálint – mégpedig három, Bach által kedvelt hangszert választva az alkalomra: orgonát, csembalót, és klavichordot.
Ez aztán az igazi opus ultimum, tele emberi és zenetörténeti rejtélyek egész sorozatával!Johann Sebastian Bach grandiózus zeneszerzői életművének utolsó kompozíciójához, A fúga művészetéhez napjainkban – több, mint 260 évvel a mű keletkezése után – is mítoszok, legendák egész sora kapcsolódik. Eszmetörténészek, muzikológusok, zeneszerzők, karmesterek, hangszeres előadóművészek igyekeznek időről időre megfejteni azokat a titkokat, amelyeket Bach ebben az alkotásában – a 14 fúgában és a négy kánonban, de főleg a befejezetlenül maradt utolsó fúgában – az utókorra hagyott.
A kérdések sora ott kezdődik, hogy mi volt Johann Sebastian Bach valódi célja A fúga művészetének megírásával? Hiszen örök életében egy praktikus, takarékos ember volt, aki családja és hivatalai miatt is kénytelen olt megosztani erőforrásait. Mégis megírta ezt a monumentális művet – félig már vakon, tollba diktálva – sőt álláspontom szerint éppen halála miatt nem is tudta befejezni az utolsó nagy fúgát. Sőt, komoly költségen még rézbe is metszette azt, és ki is nyomattatta előfizetésre. Mi volt hát a célja vele? Pusztán a zenetörténeti társaság felé akarta megmutatni képességeit? Vagy az új divatokkal az ő művészetét már feledő kornak akarta megmutatni a letűnő korok zenei nagyságát? Esetleg valóban zenei testamentumot írt általa?
Karosi Bálint nagy felkészültséggel, és a teljes anyagra rálátva állt neki a roppant mű felvételének, és a teljességében kezelte annak zenei szövetét.Ehhez képest szerintem kiváló választásnak bizonyult, hogy több olyan hangszert is megszólaltatott annak előadása során, melyek elsőrangú szerepet töltöttek be a mester élete során. Johann Sebastian Bachra a maga kora, mint a kivételes orgonásra nézett – a részletek zöme: 14 ezen szólal meg;de a Bach a csembalónak nem kisebb mestere és komponistája volt – a változatosság kedvéért öt résztpedig ezen ad elő a művész. S ezek mellett, bár jóval kisebb és szerényebb hangerejű – az utazások során és a komponálásnál is hasznos segítséget nyújtóklavichordot külön szerette mellettük a mester – érdekességként egyetlen track erejéig ennek a hangját is halljuk..
Noha számos felvétel készült ebből a műből csembalón, orgonán, vagy zongorán is – Karosi Bálint új felvétele külön értékeket és szépségeket rejt. Értelmezése, játékának érzékenysége méltó a darab roppant füzérének üzenetéhez és súlyához; felkészültsége pedig igazolja koncepcióját, elképzelését a műről. A felvételhez használt háromfajta billentyűs hangszer pedig nemcsak változatossá teszi a hangzásképet, de ki is teljesíti a játékos szándékait.
Az 1979-ben Budapesten született Karosi Bálint rövid időn belül már második figyelemre méltó, impozáns albumát jelenteti meg a Hungaroton. A világjáró művész zenei tanulmányait a XII. kerületi zeneiskolában kezdte zongora, orgona és klarinét szakon, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Gimnázium után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol 1997 és 2004 között Pálúr János orgona-, és Kovács Béla klarinétosztályába járt. Tanult a genfi Conservatoire „Virtuosité” osztályában, illetve James David Christie orgonaművésznél az Ohio állambeli OberlinConservatoryban. Klarinétosként és orgonistaként is több nemzetközi versenyen ért el kiváló eredményeket. Számos koncertet adott itthon, Európában és a tengerentúlon, szerepelt rangos neves nemzetközi fesztiválokon. Koncerttevékenysége mellet aktív a komponálás területén is.
