Csay Renáta két aranyérmet szerzett Szingapúrban a maratoni kajak-kenu világbajnokságon. A Győri Graboplast VSE két gyermekes versenyzője pályafutása során tizedszer állhatott fel a világbajnoki dobogó legfelső fokára. Pedig nem volt könnyű éve: Farkasdi Ramóna személyében új párral futott neki a szezonnak, és egy drámai esemény is beárnyékolta felkészülését.
Egy kicsit kótyagos vagyok, tegnap délután értünk haza Szingapúrból, és még nem sikerült az átállás – mondja meglehetősen fáradtan Csay Renáta. – Hosszú volt ez az év, elég erőltetett menet van mögöttem, de most már pihenhetek, kicsit leereszthetek.
És ünnepelhet, hiszen két világbajnoki győzelemmel tért haza Szingapúrból. Az elmúlt évhez hasonlóan sikerült a duplázás. Az idei vagy a tavalyi verseny volt a nehezebb?
Nem tudok különbséget tenni, inkább csak az érzéseimre hagyatkozom, és azt mondom, nekem minden év nehezebb. Nem vagyok már fiatal, így a felkészülés, az edzések egyre többet követelnek meg tőlem. Az idén ráadásul új párral is indultam. Mivel Faldum Bereniké bolgár színekben versenyez, így kénytelen voltam más pár után nézni. Először úgy terveztem, hogy csak egyéniben készülök fel a világbajnokságra, aztán az ifjúsági olimpiai bajnok Farkasdi Ramóna személyében sikerült egy jó, megbízható társat találnom. Tavaly már mentünk ezer párost, most pedig májusban a magyar bajnokság előtt ültünk össze, és meggyőző volt ez a próba is. A nyári Európa-bajnokságot kihagytuk, mert Rami az ifjúsági síkvízi Európa-bajnokságra készült, az én életem pedig majdnem tragédiába torkollt, hiszen a szolnoki országos bajnokság idején leállt a férjem, Kolozsvári Gábor szívműködése. A hirtelen szívhalálból szerencsére sikerült visszahozni őt, és ma már minden rendben van vele, de nagyon nehéz időszakot éltünk át. Ezért is olyan értékes nekem ez a két aranyérem.
Tíz világbajnoki elsőségnél jár, amelyből négyet két év leforgása alatt szerzett meg. Úgy tűnik, most kezd igazán kiforrni, ennek függvényében hogyan tervezi a jövőt?
Nem vonulok vissza! A 2015-ös győri világbajnokságig mindenképpen szeretnék versenyezni, de ezt a célomat azért évről-évre újraértékelem, mert azt is figyelembe kell vennem, hogy bírja a családom a háttérmunkát. Két gyereket nevelünk, Brúnó iskolás, Lili óvodás már, és az édesanyám nyújt napi szinten segítséget ahhoz, hogy tisztességesen fel tudjak készülni a világversenyekre. A sok-sok munka és a megszerzett rutin valóban most jön ki igazán, és hozza meg számomra a nagy sikereket. És ezek a győzelmek újabb és újabb célokat adnak. Jövőre ismét megpróbálkozom az 5000 méterrel is, mert jót tesz a gyorsaságomnak, hasznomra válik a maratoni versenyeken, és persze, szeretném, ha Rami jövőre is a párom lenne, együtt futnánk neki a felkészülésnek.
Ahogy már említette is, kétgyermekes anyuka. 2007-ben Győrben például három hónapos terhesen lett világbajnoki ezüstérmes, és Lili lánya születése után igen gyorsan visszatért. Janics Natasa hasonló cipőben jár, édesanyaként milyen tanácsokat tudna neki adni?
A gyerekek születésével mindenképpen más ember, más versenyző lettem. A kudarcokat könnyebben dolgozom fel, hiszen a család mindig ott van háttérnek, örömforrásnak, a rosszabb periódusokat nem fogom fel annyira tragikusan, mint korábban. Lili születése után egyébként nehezebb volt a visszatérés, az igazat megvallva, nem kezdeném újra… Pedig jó baba volt, rendesen aludt és evett, csak nekem volt nehezebb visszaállni a munkába. Natasának csak azt tudom tanácsolni, hogy minden alkalmat ragadjon meg a pihenésre, mert négy-öt vagy hat órai alvással nehéz keményen odatenni magát az edzéseken. De remélem, ő is megtapasztalja milyen érzés sikerekkel hazatérni a családhoz. Amikor a gyerekek tortával várnak, vagy a jó magaviseletért kapott két dicsérettel, amit a világbajnokság ideje alatt szedett össze a fiam. Ő ezzel akart meglepni és hazavárni Szingapúrból…
