A világhírű magyar gordonkaművész: Várdai István ismét Julien Quentin zongoraművész társaságában, egy temperamentumos új albummal folytatja a Hungarotonnál!
Nemrégiben megjelent közös – Singing Cello című – Hungaroton-lemezük után a tánc a témája Várdai István és Julien Quentin újabb lemezének. Ezen a XIX. és a XX. század csellóirodalmának népszerű alkotásai csendülnek fel: Stravinsky Itáliai szvitje, Cassadó szóló-szvitje, Bartók Első rapszódiája, Piazzola Nagy tangója, Ravel Habanerája, valamint Chopin: Bevezetés és Polonaise brillante című művét élvezhetjük a duó kifinomult és átélt előadásában. A mindvégig gyönyörű csellóhang és a kifejezőerőben gazdag zongorázás igazán szép és bensőséges kamarazenélésben teljesedik ki kettejük jóvoltából.
Várdai István az albumot már egy igazán drága és kivételes hangszeren: az Ex Harrell-du Pré, vagy nemes egyszerűséggel az ‘1673 Strad’ nevű Stradivari-csellón vette fel – melyet 2016 végén egy névtelenségéhez ragaszkodó német mecénástól kapott meg örökös használatra. Az utóbbi években nem játszottak rajta, a német gyűjtő a csellót kifejezetten a magyar művész számára vásárolta meg amerikai tulajdonosától. Az olasz hangszer-manufaktúra csellóinak hírneve – ha ez lehetséges – még a hegedűkénél is ragyogóbb. Az ‘1673 Strad’ egy viszonylag korai cselló, a mester egyetlen, ebből az évből származó opusza, hivatalos nevén a ‘Harrell, du Pré, Guttmann’ cselló. Ismert történetének adatai alapján kiváló hangszerészek és csellóművészek birtokában volt, W. E. Hill & Sons (1961-ig), Jacqueline du Pré (1961–1983), Lynn Harrell (1983–2006), Nina Kotova (2006–2013).
„Új albumunk az előző, Singing Cello című felvétel folytatása. Egy csokorra való eredeti darabot választottunk, amelyek mind a zeneirodalom élénk, kifejező és örömteli karakterét reprezentálják. A cél az volt, hogy olyan kiváló zenei felvételt készítsünk, amelyet kortól, nemzetiségtől vagy képzettségi háttértől függetlenül bármilyen zeneszerető ember élvezhet. A darabok önmagunkért beszélnek, és bárki megértheti ezt a zenei karaktert, még ha először hallja is. Ennek a gyökerei alapvető ösztöneinkben, a ritmusban és a táncban találhatók. Örömmel tölt el, hogy Julien Quentin elfogadta a meghívásomat, hogy együtt készítsük el ezt a felvételt. Mindig nagyon élvezzük a közös játékot, és ő mélyen inspiráló barátom.” – mondta el az új megjelenés kapcsán Várdai István.
„Nagy öröm újra együtt játszani kedves barátommal, Várdai Istvánnal, aki igazi inspiráció a számomra. A koncertek alkalmával vagy a felvételek során mindig nagyon várom a közös munkát, hogy a legmagasabb szinteken kapcsolódhassunk és adhassunk elő Istvánnal. A Hungaroton stúdiójába való visszatérés abba a különleges atmoszférába helyez bennünket, amely Budapest szívében, inspiráló történelmi közegben segíti a művészi elmélyülést. Ezúttal olyan zenei program felfedezését is lehetővé teszi a számunkra, amely a zene virtuóz és táncos aspektusaira fókuszál, olyan sziporkázó csillagokkal, mint Bartók, Chopin és különösen Sztravinszkij vagy Piazzolla, akik igazi csemegét jelentenek a cselló- és zongorarepertoárban minden kamarazene-rajongónak” – mesélte Julien Quentin.
„Különösen érdekes, amikor egy zenei előadóművész vegyes műsorú lemezt „komponál”. Vezérgondolathoz rendeli a műveket, közös tartalmak különféle variánsait állítja ellentétbe, vagy éppen rímelteti egymásra. Az „Éneklő” után a „Táncoló cselló” villan elénk a már nem felszálló ágban, hanem „utazó magasságon” megmutatkozó Várdai István keze alatt. Döntően 20. századi repertoárból válogat, de már senki sem azt érzi, hogy „nehéz a modern zenét hallgatni”. Már úgy vagyunk vele, mint néhány évtizede az akkori múlt század muzsikájával voltunk: fülbemászó, éretten interpretálható, megindító és megtáncoltató” – nyilatkozta a lemezről Hollós Máté, a Hungaroton Music Zrt. vezérigazgatója.
Komlós József JR
