Hétfőn, a Kodály Intézet teljesen megtelt dísztermében lépett fel Akamatsu Rintaro japán zongoraművész. Nem, túlzás azt állítani, hogy a XXII. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál egyik legemlékezetesebb koncertével irányította magára a város zeneszerető közönségének figyelmét.
Kecskeméti fellépésén Akamatsu Rintaro Bachot, Beethovent, Kodályt és Lisztet is játszott – egészen magával ragadó átéléssel, kimondottan szuggesztív stílusban. Hogy mennyire átadja magát a műveknek, látszott kivételes felkészültségéből – ugyanis mindvégig fejből, kotta nélkül játszott; de látszott átszellemült, elmélyült játékában is. Ez után az élményekkel teli meglepetés-este után aztán nem is csoda, hogy sokunk érdeklődését felkeltette az addig sokunk által sajnos nem ismert, ámde kivételes kvalitású és sugárzó személyiségű művész.
Pedig napjaink egyik legismertebb japán zongoristája az idén negyvenedik születésnapját ünneplő Akamatsu Rintaro professzor. Zenészcsaládba született, és egészen elképesztő zenei tehetségről tett tanúbizonyságot már két éves korától – mikor zongorázni és hegedülni kezdett tanulni. Már csodagyerekként, ötéves korában felfedezte a hazai közönség a Japán Televízióban közvetített élő debütálása alkalmával – ráadásul hat évesen csellón is elkezdett játszani. Gyermekkora óta koncertezik, 10 éves korában már Mozart egyik zongoraversenyét is előadta. Közben folyamatosan végezte zenei tanulmányait a Kobe Egyetemen, később Düsseldorfban, Párizsban majd Budapesten is – Kocsis Zoltánnál.
Sikeres karrierje 1990-ben, a Japánban szervezett, rangos Országos Diákzenei Verseny megnyerésével kezdődött. Első nemzetközi elismerését 2000-ben kapta: Düsseldorfban a Clara Schumann Nemzetközi Zongoraversenyen III. helyezést ért el; de azóta több mint 10 díjat nyert különböző nemzetközi versenyeken. Szólistaként és neves zenekarokkal a világ számos országában koncertezett. Szülőföldjén, Japánban évente több mint 50 koncertet ad, de játszott már New Yorkban, Párizsban, Madridban, Milánóban, Rómában, Düsseldorfban, Bécsben, Budapesten, Varsóban, Szentpéterváron, Taipeiban és Bogotában is. Tanárként is eredményesen működik, az európai, többek között budapesti tapasztalataiból merítve tanítja és irányítja a zongoristákat szerte Japánban. Több mint ezer tanítványa számos versenyen vett már sikerrel részt.
Ezek után különösen kedves adalék, hogy saját bevallása szerint Magyarország a második otthona – hiszen Akamatsu Rintaro ugyanis nemcsak budapesti tanulmányai és ottani munkái miatt kötődik Magyarországhoz. Ezalatt Kecskeméten is járt már néhányszor, mert apósa: Yamamoto Takao cselgáncs-edző, irodalombarát, műfordító – aki ezer szállal kötődött Magyarországhoz – 40 éven át mély barátságot ápolt a nemrég elhunyt kecskeméti birkózó mesteredzővel: Kovács Sándor Pállal, Mint a művész kihangsúlyozta: a japánoknak fontos, hogy tovább ápolják szüleik barátságát – párja: Nagata Junko pedig Yamaoto Takaó leánya, és kecskeméti fellépésre elkísérte.
Akamatsu Rintaro tehát sok szempontból is megismerni érdemes személyiség – de szempontunkból most elsősorban egy egészen kivételes kvalitású zongorista, akinek élmény volt hallani a játékát lemezeken is. Ezek a japán Kng International zenekiadó gondozásában jelennek meg, és három albumon keresztül bővebben megismerhettem Akamatsu Rintaro játékát – illetve némi visszaigazolást kaptam, hogy ugyanolyan elemi erővel hat-e rám a zongorázása, amint azt a koncerteken tapasztaltam?
Nos, igazi öröm volt végighallgatni ezt a három CD-t, mindjárt többször is. A „HOMMAGE Á INVENTION” című Bach-albummal kezdtem a sort, mégis csak személyes kedvencem a szerző. Akamatsu Rintaro itt a Kétszólamú Invenciókat, a c-moll Francia szvitet, két-két Siloti illetve Kempf átiratot, valamint a műsor végén Bartók Hommage á J.S.B. című kis darabját adja elő a Mikrokozmosz III. kötetéből. Gyönyörű előadásokat hallunk, érzékeny, egyéni megközelítéseket – a legnagyobbak szintjén.
Ugyancsak ez a tiszta, világos, kifejező zongorázás jelenik meg a „AND THE BELL TOLLS” címet viselő albumon, melyen vegyes műsort kapunk: Mozart-Liszt (Ave Verum Corpus), Rachmaninov (Prelűd), Szkrjabin (Prelűd, Noktürn, Poéma), Schumann (Pillangók), Debussy (A boldog sziget), Handel (Fantázia), Granados (Quejas), Malpiero (Claude Debussynek), Part (Alinának) és Reger (Karácsonyfa) darabjai sorjáznak egymás után. Nagy merítés ez, zenetörténetileg és stílusban különböző előadókkal – de remek program egy felkészült és első rangú zongoristának, hogy különböző szempontokon keresztül bemutathassa tehetségét. Kiviláglik, hogy Akamatsu Rintaro milyen sokoldalú előadó: zongorázása véletlen sem egy sémára épül, hanem magával ragadó egyéni megközelítései vannak a különböző darabokhoz. Valóban kapcsolatba képes lépni az egyes szerzők szellemiségével; képes magát átadni az egyes művek világának és hangulatának – és ezt aztán magas fokon közvetíteni a hallgatók felé.
Végére pedig egy különleges csemege maradt: az ÁNGEL DEL PIAZZOLA népszerű kompozícióból készült lemez. Piazzola ugyan nem zongorára komponálta hangsúlyos darabjait, de azokból Kyoko Yamamoto nagyon jól sikerült átiratokat készített szóló-zongorára. Liebertango, Escualo, Oblívion, Adiós Nonino, Soledad, Muerte del Ángel, Milonga de Ángel, Resurrección del ángel – csupa sikerdarab, melyet kettejük együttműködésének jóvoltából zongora-letétben is megismerhetett a világ. Akamatsu Rintaro jól beleérezve e darabok különleges hangulatába, energikus, de egyben gyengéd játékkal adja át a hallgatóknak ezeknek az ízig-vérig argentin tangóknak és milongáknak az egyedi hangulatát, vérbő szenvedélyességét és a mélyükön megbúvó szomorúságot. Akamatsu Rintaro számomra nagy zenei felfedezés, lenyűgözően sokoldalú zongoraművész, mély érzelmekkel és érzésekkel teli játékkal.
Komlós József JR
