Végh Sándor hangzó hagyatéka impozáns – mennyiségét és alkotói minőségét tekintve egyaránt. Ezzel együtt, kiadatlan kincseket is találunk benne, melyek felfedezésében – és felfedeztetésében – az utóbbi években élen jár a BMC Records magyar hanglemezkiadó. Karmesteri minősége után most kamarazenészként kapunk portrét a BMC Records két új, dupla kiadványán Végh Sándorról: a XX. század kiemelkedő kamarazenészéről.
A két dupla album: a Végh The Chamber Musician – Végh a kamarazenész; illetve a Végh
and his Quartet – Végh és vonósnégyese címet viseli, és a hangszeres apparátus tekintetében némi átfedés van közöttük: a két dupla albumon egyaránt találhatók Végh-kvartett felvételek.
A kiadó bevallott célja szerint ezek válogatásakor ugyanis elsősorban az a szándék volt
irányadó, hogy minél több, a Végh- kvartett előadásában még soha ki nem adott mű váljék hozzáférhetővé. Hasonlóan fontos cél volt azonban az is, hogy a darabok kiválasztása tükrözze a tradíciók és a modernitás egyidejű jelenlétét Végh művészetében.
A fentiek szellemében, a Végh a kamarazenész című album két CD-jén Ludwig van
Beethoven: G-dúr hegedűszonátája és C-dúr "Razumovszkij" vonósnégyese; Franz Schubert: C-dúr vonósötöse – valamint Arnold Schoenberg: Pierrot lunaire dalciklusa csendül fel a legendás Végh Quartet (Végh Sándor – hegedű, Zöldy Sándor – hegedű, Janzer György – brácsa, Szabó Pál – cselló), továbbá Paul Baumgartner és Pietro Scarpini – zongora; Jeanne Héricard – ének, Hans-Jürgen Möhring – fuvola, Paul Blöcher – klarinét, és Czakó Éva – cselló közreműködésével.
A Végh és vonósnégyese című dupla CD-n Beethoven c-moll vonósnégyesével társítva csupa ritkaságszámba menő, kevesebbet játszott XX. századi modern mű kapott helyet: Ernest Blochtól, Arthur Honeggertől, és Hanns Jelinektól egyaránt a II. vonósnégyes; mellettük pedig Samuel Barber Vonósnégyese, valamint Alban Berg híres Lírai szvitje. A főszereplő itt természetesen a nagyszerű Végh kvartett – akiket külön érdekesség olyan darabokban is meghallgatni, melyeknek szerzői valóban kortársaik voltak.
Mindkét album anyagát Végh Sándor előadói képességeinek teljében, negyvenes éveinek
elején: 1952 és 1956 között, Nyugat-Németországban és Svájcban rögzítette; a szalagok
restaurálása igen jó hangzást biztosítva sikerült.
„Sok kiváló kamarazenésszel játszottam együtt. Pablo Casalsszal 10 éven át, Rudolf
Serkinnel, Mieczysław Horszowskival, és kapcsolatom ezekkel a nagy előadókkal formált
engem. Nem azt mondom, hogy ezeket a nagy mestereket utánoztam volna. De sikerült
megragadnom interpretációjuk szellemét és értelmét, és ez engem gazdagított. A ‚mindig
tanulni vágyás’, a ‚mindig nyitottnak lenni’ hozzáállás az egész életemet végigkíséri.” –
vallotta Végh Sándor, aki kamarazenélésében hozta létre azt a logikus, színtiszta formálást, melyet aztán karmesterként zenekarával is mindig követett. Plaszticitás, áttekinthető zenei szövet jelenik meg ezeken a lemezeken is – a legmagasabb minőségű hangszeres játékkal és együttmuzsikálással tálalva.
Végh Sándor, a XX. század egyik legnagyobb kamarazenésze, hegedűművésze és karmestere – és ezekkel együtt nagy hatású pedagógusa – éppen száz esztendeje: hatévesen kezdett hegedűtanulmányaihoz szülővárosában: Kolozsvárott – de már tizenkét évesen a Zeneakadémia növendéke lett, ahol Zsolt Nándor. Hubay Jenő és Kodály Zoltán tanítványa volt.
1933-tól kezdődően érdeklődésének fókuszába a kamarazenélés került: 1935-ben részt vett a később világhírű Új Magyar Vonósnégyes megalapításában, hogy aztán 1940-ben létrehozza saját együttesét: az ugyancsak világhírűvé váló Végh Kvartettet.
A háborút követően: 1946-ban a komplett Végh Kvartett Baselbe menekült, és egészen 1978-ig változatlan felállással zenéltek és készítették lemezeiket. Nagyszerű felvételeket adtak ki: Bartók illetve Beethoven összes vonósnégyesét felvették, ezek elvitathatatlan kvalitását a mai napig a legjobbak közé emelve tartja számon a kritika.
A BMC Records vállalkozása, hogy közkinccsé teszik Végh Sándor és alkotótársai
rádióarchívumokban őrzött, de az adott kor legmagasabb technikai színvonalán rögzített
kamara-felvételeit – nem csak történeti, de magas esztétikai értéket is hordoz.
Komlós József JR
