Dr. Steklács János személyében a közelmúltban új vezető került a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának élére, s a dékán úr máris több korszerű változtatást is megvalósított a képzésben. Az idei tanévtől bevezetett újdonságok – mentori rendszer, új tanterv – még inkább „felhasználó baráttá”, hallgató centrikussá formálják a képzést, így az intézménybe járó hallgatóknak immár minden feltétel adott ahhoz, hogy magasan kvalifikált pedagógusként végezzenek a főiskolán.
Az élet más területén már kiderült, hogy milyen fontos szerep jut egy mentornak, most pedig a tanítóképzős hallgatókon a sor, hogy bebizonyítsák, hogy bennük is ott rejlik a hivatásukhoz elengedhetetlen „X – faktor”. A hallgatók által oktatott diákok pedig, amikor „a gyermekéveik szűk völgyéből felérnek az ifjúság hegyére” nem csak a magas szintű oktatásra emlékezhetnek nosztalgiával, hanem a mentoraikra ugyancsak barátsággal és tisztelettel gondolhatnak vissza.
– A Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának dékánjaként, milyen célokat szeretne megvalósítani a közeljövőben?
– A legfontosabb célkitűzésünket a minőségi pedagógus – képzés felé történő elmozdulás jelenti, ami két összetevőn keresztül történik. Akkor válik professzionálissá egy képzés, ha minél inkább személyre szabott, illetve egyre jobban gyakorlati helyzetekre épülő, tréning jellegű. Egy felsőoktatási intézmény akkor tud sikeres lenni, ha megfelel a régió, a város valós elvárásainak, és pontosan olyan diákokat képez, amilyenekre szükség van. Az idei évtől közel 30 területen működünk együtt a várossal, s igyekszünk megfelelni, hogy minél hatékonyabban képezzük ki a hallgatóinkat a munkaerőpiac elvárásainak.
– A személyre szabott képzés tekintetében, mik a legfontosabb változások az előző évekhez képest?
– Eddig is jellemző volt az iskolánkra ez a fajta képzés, amit megpróbálunk ezentúl még
magasabb szintre emelni. A legtöbb egyetemre, főiskolára felvételt nyert hallgató nem kerül
személyes kapcsolatba a tanárokkal, s valójában egyre kevésbé érdekli az elszemélytelenedő
felsőoktatást, hogy igazából kicsoda az odajáró diák. A tanítóképző karon viszont, ahogy
belép a rendszerbe a hallgató, azonnal egy kompetencia alapú tesztet készítünk el velük:
elemezzük a hallgatók képességeit, elképzeléseit, felmérjük, hogy mit kell jobban fejleszteni
náluk, s mindehhez pályázati forrás is rendelkezésünkre áll.
Az idei tanévtől visszaállítottuk a mentori rendszert, ami azt jelenti, hogy minden egyes
hallgatói csoport mellé mentor tanárt rendelünk, aki figyelemmel kíséri a hallgatók fejlődését.
Érdekel bennünket, hogy honnan jönnek a diákjaink, de még inkább, hogy mik a céljaik, s
ezt figyelembe véve próbáljuk segíteni őket. Az intézményben zajló kutatásokba is nagyobb
arányban vonjuk be őket, s a pályázatainknál is aktív szerepet kapnak. Lényeges szempont,
hogy kollégaként igyekszünk kezelni a hallgatóinkat.
– A tanítóképző karon mindig is nagy hangsúly fektettek a gyakorlati képzésre. Várható –e
újdonság ezen a területen?
– Az idei tanévtől honosítottuk meg, hogy minden egyes hallgató – akár 3 vagy 4 éven
keresztül is – mentora lesz egy óvodás vagy iskolás gyermeknek, így végig tudja kísérni,
tesztelni az adott gyermek fejlődését. Szintén az idei évben bevezetett újításunk, hogy a
Petőfi Sándor gyakorló iskolánkkal együttműködve a hallgatóink és oktatóink is tartanak
szakköröket a tanulók számára.
– Fontos és aktuális problémát vet fel, hogy hazánkban évről évre egyre kevesebb gyermek
születik. A csökkenő gyermeklétszám mennyire befolyásolhatja a főiskola jövőjét?
– Az országos állapotot tekintve kedvező helyzetben van Kecskemét, mert itt folyamatosan
növekszik a gyermeklétszám. A pedagógusok száma viszont előreláthatólag csökkenni fog,
ugyanakkor a minőség – mivel már jelenleg is egyre magasabbak a felvételi pontszámok,
és egyre több nyelvvizsgával rendelkező hallgató érkezik hozzánk – növekedhet ezáltal. Az
intézményünkben zajló óvó -és tanítóképzés országszerte jó hírnévnek örvend, így továbbra
is várható, hogy a várostól távolabb található településekről szintén jelentkeznek hozzánk a
hallgatók.
– Hosszabb távlatokban gondolkodva, a főiskola életében mivel lenne elégedett 5 év múlva?
– A személyre szabott képzési formát folytatva szeretnénk tovább öregbíteni a kar hírnevét.
Nem tervezzük, hogy további szakokat indítsunk, kivétek ez alól a csecsemő és
kisgyermek nevelő alapszak. Azt igyekszünk elérni, hogy a pedagógusképzésben legyen még
profibb az intézmény.
.
– Hosszabb távlatokban gondolkodva, a főiskola életében mivel lenne elégedett 5 év múlva?
– A személyre szabott képzési formát folytatva szeretnénk tovább öregbíteni a kar hírnevét. Nem tervezzük, hogy további szakokat indítsunk, hanem igyekszünk elérni, hogy a pedagógus – képzésben legyen még inkább profi az intézmény. Hosszabb távú terveink közül pedig a legfontosabb, hogy – alapszaki képzésként – elindítanánk a csecsemő – gondozó képzést is.
Dr. Steklács János
1996-ban a pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végez.
1996-tól 2002-ig tanársegéd a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékén.
2002-től adjunktus.
2004-ben PhD fokozatot szerez.
2005-től tanszékvezető főiskolai docens.
2006-tól a Magyar Rektori Konferencia Bölcsészet- és Társadalomtudományi Albizottság tagja.
2007-től az MTA Pedagógiai Szakbizottság, Szakmódszertani Albizottság tagja.
2009-től intézetigazgató, főiskolai tanár.
– Eddig is jellemző volt az iskolánkra ez a fajta képzés, amit megpróbálunk ezentúl még
magasabb szintre emelni. A legtöbb egyetemre, főiskolára felvételt nyert hallgató nem kerül
személyes kapcsolatba a tanárokkal, s valójában egyre kevésbé érdekli az elszemélytelenedő
felsőoktatást, hogy igazából kicsoda az odajáró diák. A tanítóképző karon viszont, ahogy
belép a rendszerbe a hallgató, azonnal egy kompetencia alapú tesztet készítünk el velük:
elemezzük a hallgatók képességeit, elképzeléseit, felmérjük, hogy mit kell jobban fejleszteni
náluk, s mindehhez pályázati forrás is rendelkezésünkre áll.
Az idei tanévtől visszaállítottuk a mentori rendszert, ami azt jelenti, hogy minden egyes
hallgatói csoport mellé mentor tanárt rendelünk, aki figyelemmel kíséri a hallgatók fejlődését.
Érdekel bennünket, hogy honnan jönnek a diákjaink, de még inkább, hogy mik a céljaik, s
ezt figyelembe véve próbáljuk segíteni őket. Az intézményben zajló kutatásokba is nagyobb
arányban vonjuk be őket, s a pályázatainknál is aktív szerepet kapnak. Lényeges szempont,
hogy kollégaként igyekszünk kezelni a hallgatóinkat.
– A tanítóképző karon mindig is nagy hangsúly fektettek a gyakorlati képzésre. Várható –e
újdonság ezen a területen?
– Az idei tanévtől honosítottuk meg, hogy minden egyes hallgató – akár 3 vagy 4 éven
keresztül is – mentora lesz egy óvodás vagy iskolás gyermeknek, így végig tudja kísérni,
tesztelni az adott gyermek fejlődését. Szintén az idei évben bevezetett újításunk, hogy a
Petőfi Sándor gyakorló iskolánkkal együttműködve a hallgatóink és oktatóink is tartanak
szakköröket a tanulók számára.
– Fontos és aktuális problémát vet fel, hogy hazánkban évről évre egyre kevesebb gyermek
születik. A csökkenő gyermeklétszám mennyire befolyásolhatja a főiskola jövőjét?
– Az országos állapotot tekintve kedvező helyzetben van Kecskemét, mert itt folyamatosan
növekszik a gyermeklétszám. A pedagógusok száma viszont előreláthatólag csökkenni fog,
ugyanakkor a minőség – mivel már jelenleg is egyre magasabbak a felvételi pontszámok,
és egyre több nyelvvizsgával rendelkező hallgató érkezik hozzánk – növekedhet ezáltal. Az
intézményünkben zajló óvó -és tanítóképzés országszerte jó hírnévnek örvend, így továbbra
is várható, hogy a várostól távolabb található településekről szintén jelentkeznek hozzánk a
hallgatók.
– Hosszabb távlatokban gondolkodva, a főiskola életében mivel lenne elégedett 5 év múlva?
– A személyre szabott képzési formát folytatva szeretnénk tovább öregbíteni a kar hírnevét.
Nem tervezzük, hogy több további szakok indítsunk, kivétek ez alól a csecsemő és
kisgyermek nevelő alapszak. Azt igyekszünk elérni, hogy a pedagógusképzésben legyen még
profibb az intézmény.
Dr. Steklács János
1996-ban a pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán
végez.
1996-tól 2002-ig tanársegéd a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Magyar Nyelvi és Irodalmi
Tanszékén.
2002-től adjunktus.
2004-ben PhD fokozatot szerez.
2005-től tanszékvezető főiskolai docens.
2006-tól a Magyar Rektori Konferencia Bölcsészet- és Társadalomtudományi Albizottság
tagja.
2007-től az MTA Pedagógiai Szakbizottság, Szakmódszertani Albizottság tagja.
2009-től intézetigazgató, főiskolai tanár.
