A szakma Prima Primissima díjjal, a nézők szeretetükkel tüntették ki
A tavalyi esztendőben Prima Primissima díjjal elismert Pál Attila immár 25 éve örvendezteti meg emlékezetes alakításaival a kecskeméti nagyérdemű közönséget. Hű maradt a színházba járókhoz, akiknek szeretete végigkísérte pályája során. Nincs hiányérzete, mert kivételes tehetségét több műfajban megcsodálhatta a közönség, akik a következő évadban is eltérő stílusú előadásokban láthatják (egyik) kedvencüket. Az örök szerelem, a lovaglás mellett leginkább utazni szeret, vallja, hogy minden ilyen utazással több lesz az ember. Fontosnak érzi, hogy legyenek olyan emlékek, amik az embert idősebb korban is éltetik, meg tudják szépíteni a napjait. Mi, a közönség pedig a Pál Attila által megformált karaktereknek köszönhetően lettünk többek, sok szép, „idősen is éltető” estét szerzett mindannyiunk számára.
– Tudatosan készült a színészi hivatásra?
– A gimnáziumban szerettem ugyan verset mondani, színjátszó körbe is jártam, de a tánc mindig jobban vonzott. Mellette imádtam az állatokat, állatorvos, állattenyésztő szerettem volna lenni, de a kémia, fizika tanulása távol állt tőlem. Egy tehenészetben is dolgoztam, sőt elvégeztem egy matróz vizsgát, mert utána tengerész akartam lenni. Ebből is látszik, hogy hánykódtam az „élet tengerén”. A művészi vonal azonban csak nem hagyott nyugodni. Egy kedves ismerősöm invitálására jelentkeztem a Várszínház Színészképző Stúdiójába, ahová felvettek, s utána kerültem be a Színművészeti Főiskola operett–musical szakára.
– A főiskola elvégzése után egyenes út vezetett a hírös városba?
– Lendvai Ferenc, aki akkor vette át az itteni színház irányítását, bejött az egyik vizsgaelőadásra, s megkérdezte, volna-e kedvem eljönni Kecskemétre. Azt válaszoltam, hogy gondolkodom rajta, erre ő közölte, hogy nincs gondolkodás. Elővette a szerződést, s megkért, hogy írjam alá. 1-2 évet terveztem itt eltölteni, de eddig 25 lett belőle.
– Szerencsére a kecskeméti teátrumban szerepelt egész pályája során. Nem is kacérkodott a gondolattal, hogy elszerződik egy másik színházba?
– Hosszú évekig a csúcson érezhettem magam, sok főszerep megtalált, ismertséget hozott számomra a színház, rengeteg szeretetet kaptam a közönségtől. Az ember nehezen váltja fel a biztost a bizonytalanra. Amikor pedig egy évadon át nem voltam a társulat tagja, úgy véltem, hogy „vert helyzetből” pedig nehéz tovább lépni. Igazából soha nem akartam elmenni, abszolút megtaláltam a számításaimat ebben a közegben.
– Milyennek tartja pályája jelenlegi periódusát?
– Csodálatosnak. A tavalyi esztendő során két olyan meglepetésben is részesültem – ráadásul egy hét leforgása alatt -, amiért érdemes volt erre a pályára lépnem. Hallani sem akartam a közelgő kerek évfordulós születésnapom megünnepléséről, erre a barátaim jól behúztak a csőbe. Az Indul a bakterház teltházas előadása alatt a családom, barátaim ott ültek a nézőtéren, s mikor az előadás után elkezdték játszani a Boldog születésnapot, jöttem csak rá a turpisságra. Amint a közönség megtudta, hogy miért szól a dal, felállva tapsoltak. Fantasztikus érzés töltött el, úgy éreztem, hogy ezért nagyszerű esténként felmenni a színpadra, ezért érdemes élni.
– A másik szintén felemelő élményt gondolom a Prima Primissima díj átvétele jelenti.
– Valóban. Azért is hatalmas elismerés ez számomra, mert itt egy kuratórium döntése értelmében szakmai kitüntetésben részesültem. Kalandosra sikeredett a díjátadó estéje, hiszen éppen játszottam az egyik darabban, jelmezbe öltözve rohantam át átvenni a díjat, utána pedig siettem vissza a színházba. A „Bács-Kiskun megyei Oscar díjnak” tekintem ezt az elismerést. Emeli a rangját, hogy a jelöltek hihetetlenül illusztris társaságot alkottak, „vetélytársaim” mind óriási értéket reprezentálnak a saját hivatásukban.
– Világszerte hatalmas sikerrel játsszák a Nyomorultak című musicalt, s nagy várakozás előzi meg a kecskeméti premiert is. Néhány próba után milyenek az első impulzusok a darabbal kapcsolatban?
– Nagyon pozitívak az első benyomásaim. Úgy látom, hogy öröm lesz együtt dolgozni a Budapestről érkező vendégművészekkel, egy csapatot tudunk velük alkotni. Nagy kihívást jelent szerepelni a musicalek királynőjeként, csúcsaként számon tartott produkcióban. Monstre musical, hatalmas szereplőgárdával, nagy zenekarral, díszlettel, a pincétől a padlásig be lesz építve a színpad. Nem egyszerű feladat vár ránk, hiszen nincs próza, végig énekeljük az egész előadást.
– A következő, 30 éves jubileumán mivel lenne elégedett?
– A legfontosabb, hogy olyan egészségi állapottal rendelkezzem, hogy bármilyen feladatkörben ott tudjak állni a „világot jelentő deszkákon”. Legyen színház, ahol álljak a színpadon, s ha már ez a kettő teljesült, akkor találjanak meg jó szerepek.
