A Warner hanglemezkiadó három stúdióalbum újrakevert változatának megjelentetésével emlékezik e hetekben a popzene ikonikus alakjára: David Bowie-ra. Ezek közül a Never Let Me Down eredetileg 1987 áprilisában jött ki, és az akkori poptrendeket idézi zeneiségével.
Újabb különleges kiadványokkal rukkol ki a Parlaphone/Warner lemezkiadó: a lassan már három éve elhunyt poplegenda: David Bowie tizennyolc évvel ezelőtti meghatározófelvételeit teszik elérhetővé, felújított hangképpel.
David Bowie – aki számos szerepváltozáson ment át zenei pályája folyamán, és ezért előszeretettel nevezik a „rock kaméleonjának” – egy külön fejezet a pop történelemben. A popipar divatdiktátora, meghatározó figurája volt az 1969-esSpaceOddity-től kezdve egészen haláláig.
1972-tól, a Ziggy Starrdust-tól kezdve, a glam rocktól a plasticsoul-on át a nyolcvanas évek elejének újhullámos diszkó-lázáig mindenben kiemelkedő minőséget alkotott – úgy, hogy egyedülálló zeneisége irányt tudott mutatni korának. Mindezek mellett üzenetet is közvetített, egyszerre művészeti és politikai állásfoglalásokat tett koráról. Az 1983-as arculatváltás: a kimondottan táncos, funkys Let’s Dance után négy évvel jelent meg a Never Let Me Down – mely tulajdonképpen ugyanazt a zeneiséget vitte tovább.
A Let’s Dance gigasikerének köszönhetően újra hatalmas érdeklődés fordult Bowie felé, aki azonban a rá egy évre megjelenő lemezével nem tudta megismételni – de még folytatni sem a korábbi átütő sikert; ezért aztán inkább a koncertezésre és a filmkészítésre fordította energiáit. Három év kihagyás és rákészülés után jelentkezett újra saját nagylemezzel – és ez volt a Never Let Me Down
A Never Let Me Down ismét sikert hozott – bár a kritikusok és a megrögzött rajongók mást vártak.Mindenesetre a húzó sláger: a Day In Day Out szinte azonnal siker lett, aztán pedig a Time Will Crawl és a címadó szerzemény is felsorakozott mellé a listákon.
A megfeszített, koncentrált munkával, nagy rákészüléssel felvett Never Let Me Down új formájában mindenképpen nagyszerű megjelenés, mely ma már talán más megvilágításban szól a fanatikus rajongóknak is. A nyolcvanas évek második felének egyik mesterműveként tekinthetünk rá – és Bowie pályáját tekintve az egyik utolsó nagy hatású slágerlemezeként.
Komlós József JR
