A kiváló francia gordonkaművész:Gautier Capuçon legújabb lemezén a romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője: Robert Schumann csellóra komponált legsikeresebb műveit mutatja be hasonlóan kiemelkedő képességű komolyzenei sztárok: Martha Argerich, Bernard Haitink – valamint bátyja: Renaud Capuçon társaságában.
A kimondottan romantikus hangulatot sugárzó, festményszerűen szép lemezborító és a füzetben látható fotók által a híres amerikai fényképész: Jamie Beck pontosan abba a romantikus korba visz el bennünket – melyet amúgy maga a műsorválasztás is sugall.S ezekben a napokban, mikor éppen a márciusi forradalomra, és vele együtt az 1849-es szabadságharc 170. évfordulójára emlékezünk, különösen időszerű számunkra a Warner vadonatúj megjelenése.
Az itt felcsendülő Schumann-darabok: aGordonkaverseny az Európai Kamarazenekarral és Haitink vezényletével; továbbá a Martha Argerich közreműködésével bemutatott, gordonkára es zongorára komponáltAdagio és allegro, a Fantáziadarab op. 75és azÖt darab népies hangulatban; valamint a neves hegedűs-testvérrel: Renaud Capuçon-nal trióban rögzített Fantáziadarab op.88 című művekugyanis mind 1849-ben és 1850-benszülettek.
Robert Schumann legtermékenyebb drezdai és düsseldorfi évei között képeznek mintegy hidat ezek a darabok, melyek bensőségességük és személyességük folytán különös erőt sugároznak – szinte illeszkedve a zeneszerzőromantikus sorsához és alkatához. Ekkor mégalkotói ereje teljében volt, de már egyre inkább elhatalmasodott rajta az elmebaj: állandó szorongás, pánikrohamok, hallucinációk gyötrik – de a zene még ott szól, ott munkálkodik a lelkében és az elméjében. Halála előtt mindössze hat esztendővel, ilyen körülmények között született meg a világ egyik legismertebb gordonkaversenye, és mellette a lemezre felvett kamaradarabok.
Ezeket hallva érdekes talány, hogy Schumann – bármennyire is szerette a cselló hangját, miért nem komponált többet erre a hangszerre? Hiszen azok mellett, hogy körülbelül négyszáz dalt szerzett, ehhez képest viszonylag kisszámú dalátirataival is szépen bemutatta, hogy e hangszer tónusát teljesen egyenrangúnak tartja az énekhanggal.
Gautier Capuçon új albuma tulajdonképpen koncertfelvételeket gyűjt egybe: a versenyművet 2015-ben vette fel az Európai Kamarazenekarral és a veterán – most március 4-én éppen 90. születésnapját betöltő – holland dirigenssel: Benard Haiitinkkel, akit „csodálatosan inspiráló vezetőnek” nevezett a közös munkára emlékezve. Valóban egy nagyon szépen kézben tartott, remek előadást hoztak létre a kiváló zenekarral: romantikus illúziót keltve, első rangú vonósjátékkal és plasztikus fúvóshatással.
Martha Argerich, a másik legenda, aki feltűnik a lemezen, az általa szervezett Verbriér Fesztiválokra való meghívásokkal is támogatta a fiatal francia művészt – veleés testvérével 2009 és 2012 között készítették ezeket a koncertfelvételeket. Gautier – és Renaud is – pedig már tíz éve is igazi partnerként zenélt és állt helyt a modern hangrögzítés egyik legnagyobb előadóművésze mellett. A csellóhang finoman behízelgő, meleg tónusú, pont olyan romantikusan érzelem gazdag és szenvedélyes, mint a zongora – a CD végén pedig Gautierés Renaud Capuçon közös triózása is élményszámba megy Martha Argerich oldalán.
Komlós József JR
