A még csak 25 esztendős Taeguk Mun 2014-ben megnyerte a Pablo Casals NemzetköziCsellóversenyt, továbbá 2016-ban elnyerte a Starker János Alapítvány díját. Bemutatkozó albumának műsorával Pablo Casals előtt tiszteleg.
Mindig izgalmas, mikor a lemezhallgató egy kimagaslóan tehetséges, sőt részint már befutott ifjú előadóval találkozik, aki már bizonyított ugyan, immáron kész művésznek tekinthető és a nemzetközi dobogókon arat sikert – de mégis valahol még a nagy karrier első lépcsőfokain igyekszik fel a csúcsokra. A Warner Classics hanglemezkiadó elöl jár a fiatal tehetségek bemutatásában és népszerűsítésében – és új megjelenésükön is egy kimagasló képességű művész portréja sejlik fel.
Ezúttal megint egy dél-koreai művész kerül a fókuszba – és lemezét meghallgatva nem lehet elsiklani a tény felett, hogy mostanában micsoda zseniális adottságú klasszikus zenészek jönnek, és lépnek ki a színre Kelet-Ázsiából.
A dél-koreai származású, de Bostonban élő, sokszorosan díjnyertes gordonkaművész: Taeguk Mun zenészcsaládból származik. Apja karmester, anyja zongoraművész – így már érthető, hogy egészen kicsi korától kezdve, otthonról hozta magával a klasszikus zene szeretetét – és bármilyen döbbenetes, már két évesen megismerkedett a zongorával. Négy esztendősen pedig már egy kicsinyített csellón kezdett játszani – hiszen szülei meglepetésére már akkortól erősen kötődött ehhez a hangszerhez.
Az 1994-es születésű Taeguk Mun felnőve családjával együtt az Egyesült Államokba költözött – ahol aztán a legnevesebb intézményekben: így többek között a Julliardon majd a New Englandi Konzervatóriumban folytatott tanulmányokat. A világ akkor figyelt fel igazán rá, mikor 2014-ben: összemérve játékát a világ 38 országából érkező 157 csellistával, az akkor 20 esztendős Taeguk Mun éppen Budapesten nyerte meg a Pablo Casals Nemzetközi Csellóverseny fődíját.
Ezért aztán többszörösen is személyes főhajtás bemutatkozó lemeze, melyen Pablo Casals emléke előtt tiszteleg. A lemez magját a sort nyitó Bach G-dúr csellószvit nyitja: hiszen e darabokat éppen Casals fedeztette fel újra a világgal, s helyezte őket újra a nyugati zenekultúra fókuszába. Ezzel együtt a Bach csellószvitek Taeguk Mun számára is zenei univerzumának középpontját jelentik – olyan gyönyörűen, költőien játszotta fel az 1. szvitet, hogy sajnáljuk, miért nem mindet?
Viszont a szóló után rögtön Beethoven A-dúr gordonka- zongoraszonátája hangzik fel, és ezen a ponton kapcsolódik be Chi Ho Han zongoraművész a lemez programjába. Itt meg azt sajnáljuk, hogy miért nem vették fel az összes szonátát, olyan lenyűgözően sikerült ez az egy. Az ugyancsak dél-koreai. és ugyancsak sokszorosan díjnyertes, Munnál csak két évvel idősebb zongorista habitusa úgy tűnik éppen ellentéte a csellistáénak: míg Taeguk Mun inkább lírai alkatként hat, Han erőteljes és szenvedélyes zongorázással állít ellentétet. Érdekes ötlet volt összeereszteni őket: izgalmas, egymásnak feszülő, kiemelkedő előadást hoztak létre – mely végig vibrálás és magas hőfokon izzó szenvedély.
Az amerikai hangstúdiók nagy dinamikájával és nagyszerű akusztikájával felvett műsort aztán lecsendesülő esztétikai élményre építkező, kétpercnyi ráadásdarabok zárják: Schumanntól azÁlmodozás átirata a Gyermekjelenetekből, majd aMirtuszok átirata; Schuberttől az An die Musik; Anton Rubinsteintől a Dallam F-dúrban; végül pedig a Madarak éneke – egy katalán népdal Casals hangszerelésében. A kvázi koncert után csak annyit mondhatok: ez igen, bravó!
Komlós József JR
