Elnézést kérünk, hogy elnézést kérnek: a Mayberian Sanskülotts új lemeze, a Neverending Sorry! kiváló előzmények után jelent meg a Tom Tom Records kiadásában.
Igazából persze nincs miért elnézést kérnie az alternatív zenei vonulathoz sorolható csapatnak, hiszen negyedik albumuknak már komoly szakmai előzményei vannak. A szakma szerint 2016-ban ők készítették el az akkori éve egyik legjobb nagylemezét, tavaly pedig az év egyik legkiemelkedőbb videoklipje fűződött nem igazán könnyen kimondható vagy megjegyezhető nevükhöz.
A Mayberian Sanskülotts zenekart 2010-ben hozta össze két „hálószoba-popper”: Csordás Zita és Balogh Gallusz. Az első két, nagyon lo-fi nagylemezt is csak ők ketten rakták össze.
Az akkor még duóban dolgozó, elsőre kicsit talán zavarba ejtő nevű zenekart a második, Pseudo Death című albuma után kezdték egyre többen követni, akkor csatlakozott a két alaptaghoz másik kettő, Szigeti Árpád basszusgitáros és Hromkó István dobos. Majd a Mayberian Sanskülotts valamivel később: Várnai Szilvia szintetizátoros és vokalista csatlakozásával érte el a jelenlegi lemezen is hallható formáját.
Így érkeztünk el tehát a mához, és a zavarba ejtő nevű zenekar zavarba ejtő új lemezéhez, mely az eredendő humorukon kívül még sok mindent tartogat a hallgató számára. Nagyon friss, izgalmas, színes zene az övéké, amely a hetvenes évek elejének pszichedelikus-rock hatásait menti át árnyalataiban a mába. mellette pedig ott van napjaink gitár-popjának lendülete, és még nagyon sok minden a jelen trendekből – és az sem baj, ha mindez itt-ott visszakanyarodik a jó öreg blues-ba.
A Mayberian Sanskülotts híres arról, hogy sokat dolgozik egy-egy albumán a megjelenése előtt – volt, hogy négy évig készítettek egy anyagot, de ez a mostani is két és fél év munkájával jött össze. Ettől aztán igazán vállalható, intelligens és változatos anyagot tesznek le az asztalra: a Neverending Sorry is pont ilyen. Egyszerűen eredeti, különleges, jó hallgatni a sok külföldi mintákat ész nélkül utánozó erőlködés dömpingjében.
Komlós József JR