A későromantikus orosz mester két zongoraversenyét, és két saját zongora-átiratát vette fel Danyiil Trifonov „Destination Rachmaninov – Arrival” című kívül-belül lenyűgöző szépségű albumára a Yannick Nézet-Séguin vezényelte Philadelphia Orchestra kíséretével.
Hihetetlen, de igaz: az orosz zongoraművész és zeneszerző, Danyiil Trifonov még csak a huszonnyolcadik életévét töltötte be idén tavasszal, de máris a legnagyobb zongorista világsztárként ünneplik. 2016-ban a Grammophon díjátadón Az év művésze lett, tavaly a Grammy-t vehette át, a The Times pedig így írt róla: „vitán felül korunk legkiemelkedőbb zongoraművésze”.
Már a kezdetektől egy csodagyerek génjeit örökölte zeneszerző édesapjától és zenetanárnő édesanyjától: ötéves korától zongorázik, hétévesen adta első szólókoncertjét, nyolcévesen pedig már zenekar élén volt szólista. Kedves anekdota, hogy az egyik tejfoga éppen e Mozart-verseny előadásának hevében esett ki. Ilyen előzmények után nem csoda hogy 2000-ben felvették a moszkvai Greszin Állami Zenei Kollégiumba – ahol a legtehetségesebb orosz zenészcsemetéket nevelik; aztán 2009-től következett a Cleveland Intitute of Music, majd pedig jöttek a versenygyőzelmek meg a díjak tömegével egymás után. Nem véletlenül, ahogyan nem ok nélkül tartják Trifonovot napjaink egyik legfényesebb komolyzenei csillagának.
Mindebből egyértelmű demonstrációt kapunk Danyiil Trifonov újonnan megjelent Deutsche Grammophon lemezén, ahol befejezvén a maga aktuális Rachmaninov zongoraverseny-ciklusát, az I. és a III. zongoraversenyt játszotta fel korunk felívelőben lévő karmester-csillaga: Yannick Nézet-Séguin vezényletével és a remek formában lévő Philadelphia Orchestra-val.
Rachmaninov zongoraversenyei régi vita tárgyát képezik: az amerikaiak ugyanis amerikai karakterű szentimentálisan romantikus szerzőként tekintek rá, míg az oroszok zenéjének oroszos nosztalgiáját hangsúlyozzák. Mindenesetre Rachmaninov számára a legkedvesebb az I. zongoraverseny volt, mely furcsán viseli azt a számot, ugyanis 1917-ben szerzője alaposan átdolgozta. Nagyon szép mű, melyet Grieg versenyéhez szoktak hasonlítani, de a Philadelphia Orchestra finomságaival itt meghallgatva néhol akár Gershwin híres későbbi zongorás-zenekaros darabjaihoz is hasonul. Lenyűgöző, mint ahogyan az a gyönyörű III. zongoraverseny is, melyet viszont Brahms versenyeihez hasonlítanak formailag.
De attól még igazán oroszosan szentimentális, nosztalgikus és romantikus is mindkét darab – tele szép és magával ragadón fenséges hangulatokkal. Trifonov jól érzi, hogy Rachmaninov világa mennyire arisztokratikus – mint ahogyan szerzőjük is az volt; zongorázása éteri magasságokba visz, nagyon elegáns és soha nem pózőrködik; kifinomult gesztusokkal meséli el a szerző hangulatait. Yannick Nézet-Séguin vezénylése megint meggyőzően részletgazdag és színes – mint ahogyan a Philadelphia Orchestra játéka és hangzása is az.
A lemez külön bónusza pedig, hogy Danyiil Trifonov zeneszerzőként is megmutatkozik az Ezüst száncsengők és a Vocalise szólózongorára készített átirataival.
Komlós József JR
