Egy történelmi esemény részesei lehetünk a BMC Records jóvoltából: Bartók II. hegedűversenyének 1944. január 5-én, a Pesti Vigadóban elhangzott ősbemutatóját jelentették meg.
Nekünk, akik a mában élünk, és mindent tudva nézünk vissza – hihetetlen odaképzelni magunkat azokba a vészterhes, szörnyű időkbe, és közben megtapasztalni a saját fülünkkel, hogy közben micsoda színvonalat, micsoda magas lelkiséget képviselt mégis ez a szerencsétlen sorsú ország.
E történelmi jelentőségű felvételen ugyanis Bartók II. hegedűversenyének
magyarországi bemutatója hallható. A hangversenyre a korszak kiemelkedő
előadóival 1944. január 5-én került sor a Pesti Vigadóban, a szólista
Szervánszky Péter volt, a Székesfővárosi Zenekart Ferencsik János vezényelte.
Ezt az élő rádióadást röntgen-lemezre rögzítették.
A felvétel, a magyar költőnő, Török Sophie kezdeményezésére létrehozott Babits-Makai
Gyűjteménynek köszönheti létét. Török Sophie, a korszak egyik
legjelentősebb magyar költőjének, Babits Mihálynak felesége és Bartók zenéjének
elkötelezett rajongója volt. 1936-tól kezdődően, férjével együtt megbízták
Makai István hangmérnököt (a magyarországi hangfelvétel készítés úttörőjét)
Bartók összes élő budapesti rádióközvetítésének rögzítésével.
A II. világháború alatt Makai már nem tudott hozzájutni az ekkoriban
hangrögzítéshez szükséges szalagokhoz, így kórházakból beszerzett röntgen
lemezeket vett igénybe a felvételekhez. Ezekből restaurálta és hozta aztán hallgatható
– és lemezen megjelentethető formába a hegedűverseny teljes hanganyagát Erdélyi
Péter; és ezt hallgathatjuk meg most a BMC Records lemezén.
A lemez karmesteréről: Ferencsik Jánosról nem kell sokat beszélni: egy igazi legenda ő a legnagyobbak nemzedékéből. De a szólót játszó zseniális hegedűművésztől: Szervánszky Pétertől sajnos ez az egyetlen fennmaradt hangfelvétel. Pedig a korszak egyik legnagyobb hegedűseként tartották számon világszerte.
Szervánszky Péter 1913-ban született Budapesten, művész- és zenész családban; a hét testvére közül öten választották a művészi pályát. 1931-től a Zeneakadémián tanult művészképzőjébe, Hubay Jenő osztályában; de 22 éves korától már – 1935 és 1943 között – a Budapesti Hangversenyzenekar koncertmestere volt. Ugyanebben az időszakban a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes második hegedűseként közreműködött Bartók Vonósnégyeseinek bemutatóján, és Bartóknak többször is előjátszott. Később – Végh Sándor, Koromzay Dénes és Palotai Vilmos mellett – a világhírű Magyar Vonósnégyes tagja lett.
A háború után Bécsbe ment tanulni, majd kivándorolt Dél Amerikába, ahol végül Peru fővárosában: Limában telepedett le, a tanításban találva meg élethivatását. Csak miután 1977 tavaszán agyvérzés érte, tért vissza Budapestre, ahol testvérei ápolták haláláig, 1985-ig.
Mivel aktív éveiben távol került Európától és Észak-Amerikától, sajnos lemezfelvételek sem készültek vele, pedig életútját mikrobarázdás, vagy akár sztereo felvételek is demonstrálhatnák. Bartók II. hegedűversenyének magyarországi bemutatóján 1944. január 5-én készült rádiófelvétel az egyetlen, amely művészi kvalitásairól a mának mesél.
Komlós József JR
