Neves német és francia avantgárd jazz zenészek kvartettje vette fel ezt a nem éppen mindennapi módon eredeti, kísérletező hatásokban tobzódó lemezt.
A Ronny Graupe, Théo Ceccaldi, és Christian Lillinger által megírt kompozíciók egy nagyon elvont, a múlt század atonális kortárszenei hatásaiból építkező, improvizatív zenei kísérletetek világába viszik el az erre fogékony hallgatót. Sokféle benyomás érvényesül a minimalizmustól a népzenei felütésekig vagy éppen a rockból ismert sablonokig, vagy a szeriális kortárs kamarazene degeneratív törekvéseiig.
Nem egy egyszerű menet a Théo Ceccaldi – hegedű, Valentin Ceccaldi – cselló, Ronny Graupe – gitár és Christian Lillinger – dob négyese által rögzített tíz szám. A BMC Records által kiadott anyagon ugyanis vállaltan olyan zenészek álltak össze, akik száz – vagy legalábbis hetven évvel ezelőtti ethoszok mentén zenélnek, polgárt próbálnak pukkasztani, vagy éppen, mint bevallottan Théo Ceccaldi – tekintélyt rombolni egy olyan világban, ahol már tekintély sem létezik.
Nagyon free – nagyon szabad zenélés folyik itt, formabontó megoldásokkal, és talán nem is feltétlenül összeillő elemek kerülnek egymás mellé ezen a kísérletező kedvű albumon. Amely nem is tudom mennyire jazz, vagy igazából kortárs zene? Mindkét elem egyenlő arányban érvényesül – és esetünkben inkább csak a neves jazz zenészek személye döntheti el a kérdést.
Komlós József JR