Igazi zenei csemege a mai modern jazzen belül a Daniel Erdmann – tenorszaxofon, Théo Ceccaldi – hegedű-brácsa, és Jim Hart – vibrafon felállású trió játéka.
A BMC Records albumán az érdekes, nem mindennapi felállású jazztrió színeire hegyezhetjük újra a fülünket. Az e hanglemezmárka korábbi kiadványáról már ismerős előadók megint egy egészen egyetemleges zenei világot átfogó indulattal zenélnek.
Az egy kivételével Daniel Erdmann által jegyzett tizenkét szerzeményben egyszerre vannak jelen a nagyon elvont ipari zenei hatások és a népzeneiség; vagy mondjuk a távolt-keleti hangulatok, az eltolt-elcsúsztatott dallamosan szép melódiák, valamint a kedvesen humoros visszakacsintás a hatvanas évek kommersz slágervilágára – Erdmann felismerhetően egyedi, szőrözős szaxofon-fújás technikáival körítve.
Daniel Erdmann már évekkel ezelőtt kifejlesztette jellegzetes hangját és sajátos hangzásvilágát, előadóként és komponistaként egyaránt. Tenorszaxofonjának meleg, föld-ízű csengése, szerteágazó kifejezésmódja, amely a tisztán kirajzolt dallamoktól a rekedt modulációkig és villódzó absztrakciókig terjed, gazdag talajul szolgál Erdmann együtteseinek különféle vegetációihoz.
„Daniel Erdmann Bársonyos Forradalma” így aztán ha úgy vesszük forradalmi ízlésbeliséggel és bársonyosan finom játékkal kényezteti a kísérletező jazz iránt nyitott hallgatókat – úgy, hogy közben nem akar sokkolni.
Komlós József JR
