Második szólóalbumán a szerelem barokk operai megjelenítéseit helyezte a középpontba a kiváló lengyel kontratenor: Jakub Josef Orlinski.
Facce d’amore – azaz A szerelem arcai – ez Orlinski második Erato/Warner szólólemezének címe, melyen a minden okkal nagy feltűnést keltő, szakrális áriákat összegyűjtő Anima Sacra után a szerelem barokk operákban ábrázolt arcaiból válogat. Vagyis ahogyan egy férfi főhős, vagy egy szereplő szerelmi jelenete megjelenik a túlzásokkal, lendülettel és szenvedéllyel teli barokk színpadokon.
Hiszen a választék skálája igen széles a szerelmét siratótól, az egyszerre két nő iránt olthatatlan vágyat érzőn át egészen a haragos, vagy féltékenységébe beleőrülő szerelmesig. Ezek a figurák mind ott vannak a barokk színpadokon – Orlinski pedig énekén át remekül jeleníti meg ezeket az egymástól távol eső habitusokat.
A merítés amúgy igen széles: a kora barokktól a késő barokkig – mondhatni a rokokóig tart; a napjainkban egyre jobban megismert és becsült Cavallival kezdődik, és egészen a barokk opera fejedelméig: Handelig ér. De itt van nagy londoni vetélytársa: Bononcini is, vagy éppen a nagyobb nevek közül Alessandro Scarlatti és Hasse; a barokk kismesterek közül pedig Boretti, Orlandini, Predieri, Matteis, vagy éppen Conti áriáiban is gyönyörködhetünk.
Már pusztán a szerzők felsorolásából is kiviláglik, hogy igen sokrétű zenét hallunk a barokkon belül, ráadásul temérdek ritkaságot, melyek színvonaluknál és érdekességüknél fogva egyaránt érdemesek a mai hallgató figyelmére is. A darabok felkutatásában és leporolásában – ahogyan első szólóalbumán – ismét Yannis Francois volt Orlinski segítségére.
Álljunk meg nála egy pillanatra, mert a Guadeloupe-ról, vagyis a Francia Nyugat-Indiákról származó színes bőrű fiatalember személyében egy kivételesen sokoldalú tehetséget tisztelhetünk – aki egyszerre sikeres balett táncos, basszbariton operaénekes, zenetudós és zenei kutató. Hasonló személyiségük remekül passzol Orlinskivel, hiszen a lengyel kontratenor is kimondottan érdeklődik a felfedezni való művek iránt, ráadásul ő is táncos – nem is akármilyen, hiszen break-tánc bajnoknak mondhatja magát. Ráadásul ezek mellett még két jól ismert, vezető világmárka modellje is.
A nagy semmire arcoskodó mai internnet-világunkban mindkettejük példája üdítő és ragyogó ellentéte a celebekkel és önjelölt influenszerekkel folyamatosan mérgezett mátrixnak.
Ennyit a két, mai valóságban élő, zseniális és vagány alkotóról, de visszatérve a zenéhez azt még emeljük gyorsan ki, hogy Jakub Josef Orlinski első szólólemeze óta hatalmasat lépett előre elismertségben, hiszen 2019-ben a számos jelölésen és elismerésen túl az Év Fiatal Művésze kategóriában ő vehette át a Grammophone Klasszikus Zenei Díjat!
S hogy miért, arra itt a friss példa: ez a most megjelent lemez is; melyet nemcsak Francois személye köt össze az előzővel, de a kiváló barokk korhű zenekar: az Il Pomo d’Oro és az őket most is gyönyörű színekkel és hangsúlyokkal, remek tempókkal vezénylő Maxim Emelyanychev személye is.
A rokonszenvesen két lábban a földön álló, most december 8-án még csak 29. születésnapját ünneplő Orlinskinek minden külső és belső adottsága megvan ahhoz, hogy már kész sztárként tekintsünk rá – akit a lekeresettebb művészek között jegyeznek. Technikás, hajlékony, kifejező kontratenor éneklésével megint egyfajta varázslatot hozott létre közreműködő társaival. Közös munkájuk ismételten nemcsak felfedezéseket – hanem temérdek szépséget is tartogat. A gyűjtők számára külön érdekesség, hogy a 18 számot tartalmazó CD mellett a kiadvány a 12 áriát tartalmazó vinyl LP-n is megjelenik.
Komlós József JR
