Hat-hat Richard Strauss, Rachmaninov és Duparc dalt válogatott össze a francia-dán szoprán: Elsa Dreisig és az amerikai zongorista: Jonathan Ware első közös Erato/Warner dallemezükhöz.
Morgen – azaz a híres Richard Strauss dal értemében: Holnap – ezt a címet választotta az 1991-es születésű Elsa Dreisig napokban megjelent dallemezéhez. Nem tudni mit hoz a holnap – de a francia-dán drámai szoprán nemcsak a holnap nagy ígérete, de már számon tartják a mában is: és ennek a bizalomnak volt a jele bemutatkozó ária-albuma, majd a mostani dallemez is a világcégnél.
Melynek összeállításához minden jel szerint szabad kezet kaptak az előadók, hiszen visszaemlékezésükből az derül ki, hogy már jóval korábban megfogalmazódott az elsőre talán különlegesnek ható produkció műsorterve. Mely a kettős szándéka szerint Richard Strauss híres ciklusa: a „Négy utolsó ének” köré épül fel – egyenlő arányokkal és merőben különböző stílusú, nemzetiségű és indíttatású három szerzővel.
Mindhárom itt reprezentált zeneszerző – igen magas kvalitásokkal ugyan, de külön minőséget képvisel a maga nemében. Richard Strauss zenekari kíséretes formában is létező késői dalai maguk a non plus ultrák a dalirodalom termésén belül: noha szerzőjük életében a szimfonikus költemények mestereként aratta leghatalmasabb sikereit. Az évtizeddel fiatalabb Szergej Rachmaninov ugyancsak nagy klasszikus – és életművében afféle kis kincs a Románcok című dalciklus, melyből itt hallunk. Hármójuk közül a legidősebb: Henri Duparc pedig maga a francia dal – azaz a chanson – határait kitágító nagy mester, aki egyébként ugyancsak írt zenekari kíséretes dalokat; olyan itt is megszólaló nagy klasszikusokkal, mint a L’invitation au voyage vagy éppen a Phidylé.
Hat dal szerepel a lemezen mindegyik szerzőtől valamint egy, a világon először itt hallható zongoradarab felvétele Duparc-tól, – és bár nyilván egészen más hangütésű mindhármuk dallamvilága – egy azonban összeköti a három alkotót: mindannyian kiemelkedő későromantikusok, akik a tizenkilencedik és a huszadik században is éltek és alkottak. Ebből a szempontból tehát nagyon is megalapozott a lemez koncepciója.
Elsa Dreisig szopránja drámai erejű, de végig tiszta, hajlékony és kifejező is – mellyel érzékenyen képes árnyalni a nüánszokat és választékosan fogalmazza meg a lemez egymástól merőben eltérő karaktereit. Mellette pedig ott van Jonathan Ware – aki elismert zongorakísérőként emeli ki az egyes dalokban rejlő mondanivalót, olyan színekkel, hogy a zenekari kíséretesként is ismert dalok így is végig érdekesek tudnak maradni.
Kettejük itt meghallgatható – egy és egy negyed órás – műsora egy igazán intim, ámde mégis tobzódó hangulatokban gazdag előadás: szórakoztató, színvonalas, sokrétű, és sokszínű.
Komlós József JR