„Minden órát leginkábbegyfajta színházi fellépés és tudatprogramozó csoportos hipnózis keverékeként élek meg”
Tanár Úr a legelsők között alkalmazkodott a távoktatás adott feltételeihez és folytatta a tanítást ott, ahol abbahagyta. A hallgatók imádják az óráit. Hogyan tanít, mi a népszerűség titka?
Azért, azt gondolom, nem vagyok teljesen népszerű, van hová fejlődni és mindig vannak olyan hallgatók is, akik a dolgozataim után sértve érzik magukat. Sajnos ez azonban a szakmánk sajátja.Ahol képességeket kell mérni és azokat felelősséggel megpróbálni hitelesen számszerűsíteni, ott a nemtetszésnek is helye lesz, ebben biztos vagyok.Aki ismer, az tudja, hogy többségében nincsenek félbehagyott dolgaim – határidős csúszásaim inkább – és ez leginkább azért van, mert mindent „kimaxolok”, akkor is, ha egyébként nem kellene. Mozgatórugóm, hogytökéletes szeretnék lenni. Persze senki és semmi sem az, a hibák jönnek maguktól, lehet ezt nem szeretni és belenyugodni is, ámszerintem ezen lehet dolgozni, lehet ezzel törődni, engemjó érzéssel tölt el, ha saját szememben is elfogadható dolgot tudok létrehozni, vagy átadni.
Még egyetemi éveim alatt sokat figyeltem az oktatókat Szegeden, kinek mi volt a stílushibája és mi volt az, amit nagyon szerettem bennük. Amikor 2003 végén ide kerültem a GAMF-ra, szintén kiváló oktató kollégákkal kezdtem el dolgozni.Az informatikán akkoriban az új munkatársakat fél évig bejáratták napi 6 órában a számára szánt területtel foglalkozó, vagy azzal rokon témájú órákra, de legalább 3-4 különböző oktató órájára, hogy jegyzetelje le az anyagot – mintha hallgató lenne és a vizsgára készülne – és mellé azt is gyűjtse össze, mi az, ami tetszett az oktató előadási stílusában és mi az, ami nem.A félév végén Cséky Zsuzsa tanárnő azzal a jó tanáccsal látott el, hogy minden, ami nem tetszett, azt kerüljem saját stílusomban és minden, ami tetszett, vegyem magamra, s még ha nem is megy elsőre, dolgozzak folyamatosan magamon ezen.
Miket tartott meg a látottakból és tapasztaltakból?
Itt a teljesség igénye nélkül említem a legfontosabbakat. Dr. Papp Györgytől a hangos, éles, tagolt beszédet, Dr. Benedict Mihálytól aelőadási stílust és ütemezést. Dr. Török Miklósnál jónak tartottam a témát érintő, érdekfeszítő sztorikat az óra alatt, ha lanyhult a figyelem. Dr. Gingl Zoltán,Cséky tanárnő és Dr. Bogár Ferencesetében a hallgatókkal való közvetlenséget, barátságos beszélgetéseket és egyfajta lazaságot, segítőkészséget. Dr. Kovács Lóránttól a pontos, mérnöki megfogalmazásokat, Dr. Madarász Lászlótól az éles kritikai érzéket, pontos meglátások hangsúlyozását, jó kedélyű, „feldobó” előadásmódot, és végül Dr. Dombi Józseftől azt akedves tiszteletet (ezt csak így tudom jellemezni), ami egyfajta alázat a leendő kollégákkal szemben.
Egyik középiskolás tanárom mondta, hogy számára a tanítás „fellépés”. Ön is így érzi?
Valahol minden órát egyfajta színházi fellépés és tudatprogramozó csoportos hipnózis keverékeként élek megleginkább, aminek az eredménye és legnagyobb sikere végül nem a taps, hanem a hallgatók bevonzott figyelme, amikor sikerül őket teljesen „berántani”.
Milyen nehézségek adódtak a távoktatás során és hogyan sikerült megoldani, elhárítani őket?
A dolog nagyon váratlanul érintett, több tárgyamban azt gondoltam, elengedhetetlen a személyes kontaktus (pl. labor). Most is ezt gondolom, de ebből a kényszerhelyzetből a legjobbat kellett kihozni. Gyorsan kellett dönteni és reagálni. Óriási segítségemre voltak az Informatika Tanszék csapatának tagjai, itt leginkább ZsupányiKrisztánt és Göcs Lászlót emelném ki, akik szinte minden felmerülő technikai kérdésemre azonnal válaszoltak vagy eljöttek betanítani. ATwitch-et találtam legjobb platformnak, online stream-ekre találták ki, a közvetítések 2 hétig visszanézhetők és le is tölthetők igény esetén, a nézőkkel a kapcsolatot pedig chatben beküldött kérdéseik mentén tartom élőszóban. Itt az a jó, hogy az előadás menetét nem zavarja más beszédhang, a feltett kérdésre pedig van idő kigondolni a választ a folyamatos szöveg közben.
A kisfiam sokat nézi szabadidejében a „streamer”-ek és egyéb „youtuber”-ek videóit, óhatatlanul megnéztem én is néhányat korábban. Azt láttam, hogy a minőségen és a nézői élményen emel, ha a közvetítés rendesen „meg van csinálva”.
Amikor jött az átállás, Krisztián kollégámmal két napig éjt nappallá téve szereltünk, jártuk a boltokat, mert fejembe vettem, hogy ehhez bizony házi stúdió kell. A dolog költségesnek is bizonyult, hiszen pl. jobb webkamerát már csak Pestről tudtam hozatni a felvásárlási láz miatt,háttérnek több 10 m vásznat vettünk, fehéret, feketét, zöldet, kéket, hogy majdcsak bejön valamelyik, valamint a világításhoz LED-es fehér fényforrásokat. A technika először csak kék vászonnal működött, de ott sem jól, kiderült, hogy a fény színhőmérséklete és a szoba festése együtt nem jó, ezért a „greenbox” oldalfalait fekete vászonnal borítottam és újabb fénytesteket szereztem be 4500-6500K között.
Szoftverként az erre kitalált OBS Studio-t használom. A teljes átállás egy-másfél hetet vett igénybe, fúrtam-faragtam itthon. De megérte, azt gondolom, az anyagaim majdnem olyanok, mint ahogyan aztelsőre elképzeltem. Érdekes volt, hogy ilyen videók első felmondásakor szabályosan lesújtónak találtam magam, azt, ahogy beszélek, kész katasztrófa…te jó ég! Benne volt az is, hogy mindannyian megszoktuk azt az „amerikai” gesztikuláció és hanghordozás kombinációt, amivel a „youtuber”-ek a videóikat általában eladják, így először azt kellett megtanulni kicsit és próbálgatni felvételen. Nagy nézettségű külföldi youtube-csatornákat néztem, hogy ki hogyan beszél, hogyan mozgatja a kezeit közben stb.
Amivel nem számoltam, az sajnos az idő: 1 óra anyagot nagyjából 2 óra alatt mondok fel és azt utána 4 óra alatt vágom véglegesre. Ez irreálisan sok munka, de azt gondolom, ezen anyagoknak bizonyos részei újra felhasználhatók lesznek, ezért mégiscsak megéri ebbe az irányba menni, azonkívül, ha már a munkaidőnket valójában mégiscsak otthon töltjük, ezt nem sajnáltam beletenni.
Mi a véleménye a távoktatásról mint képzési formáról?
Sok évvel ezelőtt voltam egy távoktatási tananyagfejlesztő képzésen, ami más országok gyakorlataiból merített. Akkor, ahogyan most is, óriási lehetőséget láttam benne a hallgatók és az Egyetem szemszögéből is. Sokat lobbiztam különböző szervezeti fórumokon, hogy erre nagyobb hangsúlyt fektessünk, de a dolog gazdasági kezelésének bonyolult vonatkozásaira hivatkozva az elképzelés végül nem kapott szabad utat: letéti rendszerben kiadható mikrolabor-csomagok, írott jegyzetek stb. szükségesek és az ezeket kézben tartó szakmai-gazdasági csoport.
A távoktatás országokon átívelő technológia tud lenni, általa egyfajta virtuális egyetemet lehet üzemeltetni, tandíjjal, de rezsi nélkül, újra felhasználható profi videóanyagokkal. Persze, ehhez először komoly anyagi és emberi erőforrást kellene bevonni és biztosítani, hogy a szerzők motiváltak legyenek és maradjanak is tananyagaik fejlesztésében. Csak érdekesség, hogy lehet olyan jegyzetet készíteni, aminek csak a megfelelően szerkesztett formátuma biztosan elősegíti a tanulási folyamat 30-40%-át, ám ilyen jegyzet minőségi alakjához egy oldal nagyjából napi 8 órát vesz igénybe, s ehhez nem csak szakmai, hanem grafikai jártasságok is kellenek.
Hazai tekintetben a távoktatásnak azt gondolom, komoly piaca lenne, hiszen sok olyan dolgozó van, aki saját képzésének és munkahelyi beosztásának ütemét nem tudja hétvégékre sem egyeztetni. A távoktatás igen nagy része otthoni elfoglaltság, megjelenni csak vizsgákra és összevont időtartamú (ki nem küldhető) laborgyakorlatok elvégzésére kell, ami néhány napot jelent csak egy félévben. Gondolok itt mondjuk pl. PLC-képzésre, programozó képzésre.
Mit tanácsol azoknak a hallgatóknak, akiknek a vizsgaidőszakban Önnél lesz vizsgájuk?
TANULNI – TANULNI – TANULNI – GYAKOROLNI! Ezen felül mindenképp azt, hogy a vizsgák előtt 1-2 nappal alaposan tájékozódjanak a Neptun-ban, nézzék meg a vizsgainformációkat, ellenőrizzék az e-mailjeiket és igyekezzenek az internetkapcsolatot több úton is biztosítani.
Műszaki pályán táv-vizsgáztatni, úgy gondolom egyébként teljes irrealitás, hiszen ki is feküdne olyan agysebész kezei közé, aki a diplomát otthon megírt vizsgák mentén szerezte (kipuskázva minden bonyolultabbnak tűnő dolgot a könyveiből)?Hát én nem, az bizonyos.Vizsgáim ehhez mérten lesznek trükkösek: a puskázást a rendelkezésre álló technológia nem tudja megakadályozni; ezért olyat érdemes kérdezni, amit, ha tud az ember, gyorsan meg tud válaszolni, vagy kiszámolni, de kikeresni hosszas – s ebből eleget. Ezen felül pedig lehetőség szerint atomizálni az egyszerre vizsgázó közösséget még látatlanban is. Nos, ezzel máris lehet többet elmondtam, mint akartam 😊.
