A Kárpátaljai Református Egyházkerülethez tartozó Beregszászon és környékén – a szinte kizárólag magyarok lakta Asztélyon, Beregardón, Bulcsúban, Dédán, Kígyóson, Macsolán és Makkosjánosiban – nagyjából 350-400 gyermek él a létminimumon vagy alatta. Egy átlagos fizetés mintegy 35 ezer, míg egy átlagosnyugdíj 12 ezer forintnak megfelelő ukrán hrivnya. Az élelmiszerek, a lakbér és az üzemanyag ára mindeközben megközelíti a magyarországi árszintet. A kelet- ukrajnai fegyveres válság nyomán kialakult gazdasági krízis komoly mindennapi gondokat okoz a magyar határon élőknek is.
A nélkülöző kiskorúak nemcsak kirándulásból vagy játékokból, hanem
sokszor alapvető tisztálkodószerekből, élelmiszerekből, meleg ruházatból is
hiányt szenvednek. A nehéz sorsú gyermekeket a magyarországi egyházak és a
magyar állam is többféle – például gyermeküdültetési, otthonteremtési,
étkeztetési – programmal, a határon túli magyar egyházakat, az iskolákat, az
árvaellátó intézményeket és a kórházakat pedig élelmiszer-, ruha- és
pénzadományokkal segíti. A nemcsak tartóssá vált, hanem egyre inkább
fokozódó válság ellensúlyozására azonban mindez egyelőre nem bizonyult
elégnek.
Az otthon melege több szempontból sem magától értetődő Kárpátalján.
Sok családnak nincs anyagi fedezete, hogy a gázt a házába vezettesse. Mások a
gázárak folyamatos emelkedése miatt kénytelenek inkább fával, rőzsével fűteni.
Tüzifa-programja keretében az egyház télire tüzelőt biztosít a rászorulóknak, de
számos családnak nemcsak a gáz, hanem a víz- és a villanyszámla kifizetése is
komoly gondot okoz hónapról hónapra.
A gyerekek sokszor csak az egyik szülőjükkel vagy a nagyszüleikkel,
távolabbi rokonaikkal élnek együtt és nő azoknak a gyerekeknek a száma is,
akiket egyszerűen a sorsukra hagynak. A szülők jelentős része külföldön áll
munkába, mert csak így tud elég pénzt keresni, hogy eltartsa, taníttassa a
gyerekeit. Évek óta teljes a kihasználtsága – a nemegyszer családon belüli
erőszak áldozataiként – a gyermekeiket egyedül nevelő fiatal édesanyák
támogatására magánadományokból fenntartott, 19 szobás anyaotthonnak és az
árvaellátó intézményeknek is. A Kárpátaljai Református Egyház az egyedül élő
idősek mellett a legnehezebb sorsú, valamint a sokgyermekes családokat is
rendszeresen „szponzorálja” e célra létrehozott programja keretében.
Az önellátó családok a legkevésbé kiszolgáltatottak, az ilyen családokban
biztosított a táplálóbb, változatosabb étrend is. Az állatok, háztáji jószágok
gondozását, etetését azonban mára már kevesen engedhetik meg maguknak. Sok
családban csak ünnepi alkalmakkor kerül az asztalra hús.
Az ünnepek pedig fontosak, csakúgy, mint a kárpátaljai református
gyülekezet és a magyarság megtartó ereje. Az ukrán határ mentén élő magyarok
nemcsak vallják, hogy „nyelvében él a nemzet”, hanem ezért, mint identitásuk
legfontosabb alapkövéért nap nap után tesznek is. A kárpátaljai falvakban
magyarul beszélnek otthon, magyarul zajlik az általános iskolai oktatás, őrzik és
ápolják a magyar hagyományokat. Minden faluban évente rendeznek
hagyományőrző és falunapokat, Beregszászon pedig, a magyar lakosság
megtartása érdekében hagyománnyá vált a Hazaváró Fesztivál. Hasonlóan fontos
megtartó erőt jelent az itt élő családok számára a magyar református gyülekezet.
Nemcsak az istentiszteletek, hanem – a nehézségek ellenére – az összetartozás minden ünnepi és hétköznapi eseménye segít az itt élőknek megőrizni
identitásukat, tartásukat, hitüket és tenni akarásukat.
— — — — — — — — — — — — — — — –
Sok háztartásban egy, legfeljebb két szobán osztoznak hatan-heten. Édesanyjuk
hat évvel ezelőtti halála óta az asztélyi nővéreket, Anasztáziát és Emíliát,
kisöccsükkel, Denisszel együtt a nagymamájuk neveli, aki gondot visel értelmi
fogyatékossággal élő nagybátyjukra is. Júlia ugyancsak egyedül neveli
hat gyermekét, férje egy moszkvai építkezésen keresi a kenyeret. Sok
szülő próbál külföldön, többnyire Csehországban, Németországban,
Hollandiában boldogulni. A messzebbre kényszerülőket hátrahagyott gyerekeik
sokszor hónapokig nem látják.
A kiskutyákkal a szénakazalban játszadozó makkosjánosi testvérek
szerencsésnek mondhatják magukat, édesapjuk a falu pásztora, édesanyjuk is el
tudott otthon helyezkedni takarítónőként. A diófán üldögélő beregdédai
Zsuzsanna és testvérei azonban csak ritkán látják külföldön dolgozó
apukájukat és az Asztély határában a szántóföldön játszó testvérpárt is rokonok nevelik. Sokuk számára így is, úgy is igen rövidre van szabva az
önfeledt játék időszaka: az otthon maradó szülők gondoskodását sokszor
nemcsak a munkanélküliség, a kilátástalanság táplálta alkoholizmus is
beárnyékolja.
Az étkezéshez szükséges zöldségeket és gyümölcsöket a legtöbben megtermelik
saját maguknak, sokaknak még eladásra is jut. Növénytermesztésre még az
anyaotthonban élőknek is van lehetőségük, Enikő és édesanyja az itteni
közösségi kert fóliasátrában locsolnak. A jószágot azonban csak
kevesen engedhetik meg maguknak. Míg néhány éve – az Asztélyban a disznókat
itató Emíliáékhoz hasonlóan – még szinte minden háztartásban vágtak
évente legalább egyszer disznót, mára a legtöbben csak baromfit tartanak.
Szarvasmarha pedig már csak mutatóba maradt.
A társadalmi tereken lassan kívül rekedő, a megélhetési nehézségek miatt
szétzilálódó családok életében kiemelkedő szerepe van a református
gyülekezetnek. A Kárpátalján túlra kitekintgető fiatalság számára a
lelkipásztorok a reformáció 500. évfordulóján az otthonmaradás fontosságát
hangsúlyozzák. Noha a gyülekezetek létszáma jóformán hétről hétre csökken, a
járásban – a kígyósi plébánia udvarának kerítése mellett konfirmációra készülő
fiatalokhoz hasonlóan – az ifjúság is aktívan részt vesz a
közösségi életben.
A magyarok lakta kárpátaljai járásokban korántsem csak az elszigeteltebb falusi
lakosság küzd megélhetési és lakhatási gondokkal. Az alig néhány évtizeddel a
magyar államalapítást követően alapított, 25 ezres lakosságú Beregszász
peremterületein gombamód szaporodnak az elhagyatott szellemházak. Sokan a
2014-ben kezdődött ukrajnai fegyveres krízis kirobbanását követően
menekültek külföldre és hagyták hátra panellakásaikat. Az omladozó
kvártélyokba többnyire kelet-ukrajnai menekültek költöztek de sok az önkényes
lakásfoglaló is.
Noha az iskolák fenntartása az ukrán állam feladata, ez korántsem jelent
garanciát a zavartalan működésre. Fűtőanyaghiány miatt telente akár hosszabb
időszakokra is bezárhatnak egy-egy intézményt. A határ menti falvak iskoláinak
megszűnése nemcsak azért hagyna pótolhatatlan űrt maga után, mert a
nebulóknak Beregszászra kellene esőben, hóban, fagyban bejárni. A falusi iskolák
ugyanis óriási szerepet vállalnak a nemzeti identitás megőrzésében: a tanítás a
kisdiákok anyanyelvén, magyarul folyik. Az általános iskola befejezése után nagy
a kereslet a bentlakásos egyházi líceumok iránt, ezért is fontosak – a fotókon
például Makkosjánosin illetve Macsolán megörökített – hittanórák, illetve a
tanítás végi ima.
A kavics- és földutak egyetlen előnye, hogy a kárpátaljai falvakban az út mentén
játszó gyerekeknek nemigen kell tartaniuk az errefelé
száguldozó autósoktól. Ha van is, az aszfaltborítás nagyon rossz állapotú (….), a
viharos esőzések olyannyira lemossák a földutakat, hogy a települések sokszor
megközelíthetetlenné válnak. Az árkozás hiányosságai miatt a csapadék nemcsak
az utakat, hanem a kerteket, udvarokat is elönti. Az anyák napján rendezett
ünnepségre igyekező Enikő cipője végül szárazon megúszta a bulcsúi esőzést.
Fotográfus
Mohai Balázs
Kurátor
Virágvölgyi István
A szövegeket gondozta és angolra fordította
Balázs Zsuzsanna
Grafikai tervezés
Escript Design Grafikai Stúdió – Rubecz Tamás
A nyomdai munkákat a Quarts Stúdió végezte.
A kiállítási paravánokat a Képszerkesztőség biztosította.
A képsorozatokon szereplők nagylelkű együttműködése mellett az alkotók külön
köszönetet mondanak Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület
főgondnoka közreműködéséért.
© 2017 Külgazdasági és Külügyminisztérium
© 2017 A fotók jogtulajdonosai
