Tizennyolc európai ország kutatási eredményeit elemezve Kende Anna és munkatársai arra
jutottak, hogy az előítéletcsökkentő módszerek jelentős része csak korlátozottan alkalmas a
romaellenesség csökkentésére. A legtöbb sikerrel a csoportközi érintkezés kecsegtet, ám
sztereotípiáink tartalmát ez is csak akkor változtathatja meg, ha a normák ellenében
következetesen előítéletmentesen viselkedünk.
A romaellenesség az egyik legsúlyosabb etnikai előítélet ma Európában, ennek ellenére a
szociálpszichológia egyelőre nem azonosított olyan módszereket, amelyek valóban hatékonyan
csökkentenék a romákkal szembeni előítéletességet a társadalom egészében. A European Review of
Social Psychology folyóiratban publikált tanulmány szerint ennek az etnikai csoportnak az esetében
számos olyan társadalmi, történelmi és politikai körülmény áll fenn, amelyek nehezítik a pszichológiai
intervenciók alkalmazását: a romák helyzete több szempontból eltér azoknak a kisebbségeknek a
helyzetétől, amelyekre az előítéletcsökkentő módszereket kifejlesztették.
A romák többsége Európa szegényebb országaiban él, ezért – sok más etnikai konfliktustól eltérően –
a romák és nem romák viszonyára hangsúlyozottan jellemző a versengés. Mivel ezekben az
országokban aránylag kevesebb erőforrással lehet gazdálkodni, ez okozhatja az elutasító hozzáállást
és a támogatás hiányát.
Fontos továbbá, hogy az előítéletcsökkentő módszerek hatékonyságának alapját nagyrészt az adja,
hogy az emberek nem szeretnének előítéletesnek tűnni mások szemében, a romákkal szembeni
előítéletek esetén azonban az emberek egy jelentős részéből hiányzik ez az igyekezet. Mivel a
közbeszéd is jellemzően romaellenes, sokan érezhetik úgy, hogy nyugodtan tehetnek derogáló
megjegyzéseket, hiszen a többség egyet fog velük érteni, tehát nem kell tartaniuk a negatív
visszajelzésektől.
A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a romaellenesség megértéséhez szükség lenne a történelmi
áldozatiság elismerésére és azzal kapcsolatban egy jóvátételi szándékra is a társadalom részéről. Ettől
nem teljesen független, hogy a romák kulturális autonómiájának elismerése is hiányos: a romákra
elsősorban mint társadalmi osztályra tekint a többség, és elvárja, hogy a többségi társadalom
kulturális szokásai, normái szerint éljen. Erős tehát az az elvárás, hogy a romák asszimilálódjanak a
többségi társadalomba azért cserébe, hogy egyenlő bánásmódban részesülhessenek.
A sztereotípiáknak két fő dimenziója van: a szerethetőség dimenziója azt mutatja, hogy a csoport
tagjaira mennyire tekintünk pozitív vagy negatív érzelmekkel, a kompetencia dimenziója pedig azt,
hogy jó vagy rossz képességekkel ruházzuk fel őket. A romák elutasítása mindkét dimenziót érinti, az
előítéletcsökkentő módszerek azonban elsősorban a szerethetőséget tudják hatékonyan
megváltoztatni. Az intervenciók hatására tehát legtöbbször azt érhetjük el, hogy a kisebbség tagjait a
többségi társadalom kedvelhetőbbnek tartja. A szimpátia növelésére összpontosító beavatkozások
sokszor inkább megszilárdítják a státuszkülönbségeket azzal, hogy gyámolításra szoruló csoportnak
tüntetik fel a romákat.
Kende Anna, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet egyetemi tanára és munkatársainak kutatása azt tárta
fel, hogy a csoportközi érintkezés – a leggyakrabban alkalmazott előítéletcsökkentő módszer – milyen
összefüggést mutat a romaellenesség mértékével. A kutatók 18 olyan, zömében kelet-közép- és dél-
európai ország 169 vizsgálati eredményét elemezték, ahol a romák nagy számban élnek.
Az eredmények szerint a romák és nem romák közti kapcsolódás gyakorisága a kedveléssel, azaz a
szerethetőség dimenziójával mutatott összefüggést: a roma barátok megléte alacsonyabb
előítéletességgel járt együtt.
A 2019-es Eurobarometer-adatok másodelemzéséből pedig az derült ki, hogy a roma barátok száma
ott mutat szorosabb összefüggést az előítéletmentességgel, ahol relatív magas a roma népesség
aránya, és az előítéletek erősek és általánosan elfogadottak, mint más, egalitariánusabb
kontextusban.
Ugyan a szociálpszichológiai módszerek jelentős része csak korlátozottan alkalmas a romaellenesség
csökkentésére, érdemes a társadalmi normákkal szembe helyezkedve előítéletmentesen
viselkednünk: ha így teszünk, akár maguk a normák is megváltozhatnak – mutatnak rá a szerzők.
