A Deadeye trió harmadik – a BMC Records kiadásában megjelenő – lemezén a kortárs jazzt olyan színekkel gazdagítják, mint a jazzrock és a blues hatásai, a brit folk vagy a 20. századi klasszikus zene visszatükröződései.
A Deadeye triót az európai jazzszíntér három ismert szereplője: Reinier Baas gitáros, Kit Downes billentyűs és Jonas Burgwinkel dobos alapította – akik a Hammond trió jól bevált összeállításán keresztül világítják meg, sőt, nemritkán ütköztetik eltérő zenei inspirációikat.
Bár építenek a formáció hagyományaira, minduntalan túl is lépnek azokon: Kit Downes játéka gyakran templomi orgonálást idéz, A BBC Jazz Awarddal kitüntetett billentyűs, Kit Downes, aki az ECM Recordsnál jelenteti meg lemezeit, az egész világot bejárta részben saját zenekaraival (Enemy, Troyka, Elt, Vyamanikal), részben olyan zenészek társaságában, mint Norma Winstone vagy Django Bates. A BMC Recordsszal az utóbbi években fűzte szorosabbra az együttműködést: játszik a Shadowlands trió nemrég megjelent első és előkészületben lévő második lemezén, illetve a Szelest trió albumán, Ronny Graupe és Lucia Cadotsch partnereként.
Reinier Baas a holland középgeneráció egyik legismerteb zenésze, akinek gitárjátéka számtalan műfaj örökségét hordozza – és aki Ben van Gelder duópartnereként, a Bughouse vagy a Paradox Dreambox tagjaként is nagy sikereket tudhat magáénak.
Jonas Burgwinkel ritmusai pedig az avantgárd és a korai drum and bass / Squarepusher korszak felé hajlanak. Jonas Burgwinkel már egészen fiatalon olyan pályatársakkal dolgozott, mint John Scofield, Chris Potter, Uri Caine vagy Dave Liebman; jelenleg a Besson / Sternal / Burgwinkel, a Pablo Held Trio és a Source Direct tagjaként is turnézik. Korábban a BMC-vel is kapcsolatba került: ő volt Hans Lüdemann monumentális ötlemezes kiadványa, az ECHO-díjjal jutalmazott Die Kunst des Trios első részének dobosa.
Az eredmény így egy igen széles spektrumú zenei anyag: éteri textúrák, hullámzó, mégis táncolható ritmusok, szögletes dallamok az improvizáció és a meglepetések iránti ellenállhatatlan vonzódással kiegészülve.
Harmadik lemezükön a kortárs jazzt olyan színekkel gazdagítják, mint a jazzrock és a blues hatásai, a brit folk vagy a 20. századi klasszikus zene visszatükröződései. Az éteri textúrákat, hullámzó, mégis táncolható ritmusokat és szögletes dallamokat az improvizáció és a meglepetések iránti ellenállhatatlan vonzódás egészíti ki.
A trió szerint munkásságuk egyik legfontosabb elemét a nehezen kivívott zenei kompromisszumok jelentik, amelynek harmadik, Deadeye in Orbit című albumukon nemcsak a tagok szerzeményeiben, hanem két feldolgozáson keresztül is tanúi lehetünk.
Fotó: Julianne Schütz
