Ünnepi album az Erato/Warner legújabb megjelenése: hiszen a francia kontratenor, Philippe Jaroussky énekesi debütálásának huszonötödik évfordulóját ünnepli vele egy világi olasz kantátákból álló programmal – melynek áriái a címhez méltón kivétel nélkül a féltékenység érzését idézik meg Händel, Vivaldi, Porpora, Galuppi és Alessandro Scarlatti zeneszerzői eszközeivel – esetenként világpremier felvételekkel.
Népszerű, újra visszatérő téma ez, sokat nem is szükséges kutakodni utána: ez a felkiáltás: Gelosia! – azaz: Féltékenység! majdnem hogy minden barokk opera és persze számos kantáta sajátja. Az aktuális hősök és hősnők által megélt túlcsorduló érzésként bukkan fel újra és újra. Sőt, amint arra itt két kantáta is példa: néha még kantáták címéül is szolgálhat.
Itt van Philippe Jaroussky legújabb lemezén példakánt mindjárt a nápolyi Nicola Porpora: Perdono amata Nice: La Gelosia (1686-1768) és a velencei Baldassare Galuppi: La Gelosia (1706-1785) című kantátája, melyek mintegy 35 év különbséggel keletkeztek, de mindkét kantáta ugyanazt a szöveget zenésítette meg: amelyet a korszak sztár szövegkönyvírójának számító, termékeny tollú Pietro Metastasio írt.
E ritkaságok mellett továbbiak is sorjáznak persze a műsorban, melyek még akkor is tartogathatnak a megidézett főszereplőkénél sokkalta kellemesebb felfedezéseket a lemezhallgatóknak, ha esetleg egyes darabokból már készült felvétel az elmúlt évtizedekben. Mert a nagy barokk zeneszerzőktől elhangzik még az ismertebb Vivaldi: Cessate, omai
cessate, és Handeltől a Mi palpita il cor című két darab – de Alessandro Scarlattitól az Ombre tacite e sole kantáta már ritkábban kerül korunkban előadásra.
Ráadásul még annyiban is egy ünnepi és személyes album ez – hogy a világsztár francia kontratenor karmesterként is ott áll a nagyszerűen muzsikáló Artaserse Barokk Együttes előtt.A végeredmény pedig egy valóban szerves közös előadás lett – mely szórakoztató és érdekes felfedezésekkel teli egyben – és amelyről Philippe Jaroussky így nyilatkozott:
„A cantata da camera vagy világi kantáta hihetetlenül népszerű műfaj volt a XVIII. században. Szólóénekesnek írva, gyakran ábrázol egy férfit vagy nőt, aki a szerelem gyötrelmein megy keresztül, és ábrázolja a szereplők különböző lelkiállapotait… Ezen az albumon a vonós kísérettel írt kantátákra összpontosítottunk. Az ilyen jellegű kantáták gyakran szolgáltak új ötletek laboratóriumaként, és úgy vélem, egyfajta személyes naplóként a zeneszerzők számára. Mivel távol voltak az operától, annak tudományosabb követelményeivel, úgy írhattak, ahogy akartak, teljesen szabadon kifejezhették érzéseiket.”
Komlós József
