Kezdőlap Zenei élet Dolce Duello – Bartoli, Gabetta

Dolce Duello – Bartoli, Gabetta

MEGOSZTÁS

Ha két nagyszerű komolyzenész, két világsztár közös albumot készít, akkor – bármilyen jó
barátok és bármilyen jól dolgoznak is össze – mégis kikerülhetetlen egyfajta vetélkedés a
szereplők között. Persze mindez csak egy „dolce duello” – egy édes párbaj – a nyertes pedig minden esetben a lemezhallgató.
A XVIII. század a párbajok korszaka volt: a közrendűek késsel – az arisztokraták pedig
szigorú szabályok szerint megrendezett kardvívással rendezték le vitás ügyeiket. A
nézeteltérések, sértések a becsület eme barbár és erőszakos megvédését kívánták meg a kor emberétől. A párbaj – a duello – a zenében is teret nyert: emlékezzünk csak Bach és
Marchand tervezett drezdai csembaló-összecsapására, vagy éppen később Mozart és Clementi billentyűs vetélkedéseire.
A zenekari kompozíciókban és az operákban pedig hangszeresek és közkedvelt énekesek
vetélkedtek – de itt végeredményben a szépséget szolgálták ki a szerzők édes dallamai – és édes párbajai. A concerto grosso meghonosodása után jöttek a sinfonia concertanték majd a konkrét versenyművek; az operaszínpadokon pedig ókori hősöket és mitológiai személyeket megformáló riválisok feszültek egymásnak szerepeik szerint – melyeket direkt rájuk formáztak a szerzők.
A legkiválóbb énekesek szívesen csillogtatták tehetségüket hangszerekkel és virtuóz
hangszeresekkel összemérve hangjuk erejét, rugalmasságát és szépségét: ismert, hogy
Farinelli a trombitásokat is képes volt túlénekelni; de még kedveltebb volt a korban az
oboával, majd a gordonkával való játékos párbajt éneklés. Mindez egyébként nagyon komoly kihívás volt, ahol mind a hangszeresnek, mint az énekesnek legjobb tehetsége módján, teljes erővel oda kellett tennie magát. Hogy milyen komolyan vették, arra elég egy példa: Lipcsében, Bach egyik kantátájának előadása után közvetlenül, az egyik kiváló trombitása szélütést kapott az erőlködéstől és meghalt.
A zseniális mezzoszoprán: Cecilia Bartoli és az ugyancsak kivételes gordonkaművésznő: Sol Gabetta most kiadott közös Decca-albumán azért ilyesmitől nem kell tartani. Az igazi kis albumként megjelenő kiadványban ez az olasz-argentin vetélkedés valóban csak egy Dolce Duello – egy Édes Párbaj, mely nagyon élvezetes egy és egy negyed órányi zenehallgatást jelent a hallgatónak. Izgalmak, kitörések, erő, és váratlan fordulatok itt is vannak: hiszen barokk szerzők kevéssé ismert operáiból adnak elő közösen áriákat – Sol testvére: Andrés Gabetta vezette barokk zenekar: a Capella Gabetta kíséretében.
Az egyetlen ismertebb darab itt Handel Szent Cecília napjára komponált ódájának egy
részlete – mellé pedig a szász mester egy kevéssé ismert londoni operarészlete csatlakozik. A Caldara, Vivaldi, Albinoni, Gabrielli, és Porpora operáiból vett áriák ugyancsak az énekhang és a hasonlóan szépen kidolgozott cselló-szólam párosára – ha tetszik: vetélkedésére – épülnek. Csupa ritkaság, a nyolc áriából hármat még soha nem vettek lemezre. Az album programja Boccherini gordonkaversenyével zárul – ekképpen majd száz esztendőt átfogva.
Cecilia Bartoli és Sol Gabetta kimondottan érdekes, élvezetes lemezt készítettek, melyen
egymás után sorakoznak a bravúrdarabok és a felfedezések élményét tartogató részletek.
Bartoli nagyszerű, mint mindig – Sol Gabetta pedig édes, de testes csellózásával nyeri meg a hallgatót ezen a lüktetőn eleven előadásokat kínáló lemezen.

(Komlós József JR)

MEGOSZTÁS