Hazatért Kaliforniából kétszeres olimpiai bajnok kajakosunk, Fazekas-Zur Krisztina. A kiváló versenyző első napjai egyelőre szervezéssel telnek, hiszen Szolnok helyett az idén Dunavarsány lesz a hazai bázis, ahol a Londonban olimpiai ezüstérmet szerző férfi négyes három tagjával, Tóth Dáviddal, Kulifai Tamással és Pauman Dániellel készül együtt.
– Inkább azt mondom új tervezés, más időbeosztás és gondolkodásmód – mondja Fazekas-Zur Krisztina. – Tavaly férjem, Rami Zur elvállalta Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dani edzéseinek az irányítását is, és természetesen ez hozott változásokat az életünkben. Korábban is edzettem fiúkkal, a szlovák kajakosokkal, de a mostani közös munka azért egészen más. Egy csapatot alkotunk és Ramira most sokkal több hárul…
– Ami jó?
– Ami jó. Mert megoszlik a figyelme, és nem csak rám koncentrál. De a viccet félretéve, jó volt együtt készülni a fiúkkal az elmúlt hat hétben. Igaz, a végére elfáradtam, elsősorban fejben. Az elején még tudtam követni a srácokat, a végére azonban felgyorsultak, ami természetes. De mellettük lassúnak éreztem magam, és ezt lelkileg helyre kellett tennem magamban.
– Nyilván nem az volt a célja, hogy a férfiakkal versenyre keljen.
– Nem, de ilyenkor az ember nem mindig tudja elhelyezni magát. Nem érzed a sebességedet, csak a különbségeket látod. És bár ott van az óra, ami vigasztal, hiszen kétezer méteren jobb időket kajakoztam, mint tavaly ilyenkor, de azért csak piszkálta a lelkemet ez az érzés.
– Itthon, Dunavarsányban mennyiben módosulnak majd az edzéseik?
– Az elmúlt időszakban a mennyiségi munka, a kilométergyűjtés volt hangsúlyos, most, hogy pályára megyünk majd, nyilván változni fognak az edzések és az időbeosztások is. Ez elsősorban Ramit érinti, mert kétszer annyit kell majd vízre mennie, neki lesz nehezebb összeszervezni a munkát.
– A családi életükben is hozhat ez változást, példának okáért a kisfiúk, Noah körüli teendőkben.
– Mire helyezi idén a fő hangsúlyt?
– Szeretnék egyesben olyan teljesítményt nyújtani, amivel be tudok kerülni a négyesbe. Ez az elsődleges cél, de nem zárkózom el egy páros lehetőségétől sem. Egyelőre még nem egyeztettem senkivel, volt, aki már megkeresett azzal, hogy próbáljuk ki együtt a párost, de még van idő a júniusi válogatóig. Mondhatnám azt, hogy nem terveztem olyan keményre ezt az idényt, mint mondjuk a tavalyi olimpiai évet, de ilyenkor még talán a fáradtság is beszél belőlem. Ha jönnek a versenyek, akkor jobban felpörög az ember. Az igazság az, hogy mostanában szeretnék többet foglalkozni a kajakozáson kívüli életemmel is, mert gondolnom kell a jövőmre. A Bajnokok Útja Alapítványt szeretném az Egyesült Államokban is elindítani, amelyhez jogszabályokat kell böngésznem, ott is csapatot kell építenem, és ez energiát vesz el.
– A tokiói olimpia már nem szerepel a céljai között?
– Dehogynem, sőt! Csak már más dolgokra is koncentrálnom kell, hiszen más felépíteni egy életet, kialakítani egy életszínvonalat az Egyesült Államokban, mint idehaza. Nem panaszkodom, mert Magyarországon minden téren elismerik az olimpiai bajnokokat, s most nem vagyok rákényszerítve, hogy az edzések mellett dolgozzak, úgy, mint a londoni olimpia előtt. Megteszi ezt Rami, aki az edzői munkája mellett még két vállalkozást irányít, és erre szükségünk van ahhoz, hogy megalapozzuk az életünket Amerikában.
– Haza már nem jönne?
– Most már nem hagynám magam mögött ezt a világot. Ott van olyan életünk, életterünk, amelyben szeretném Noaht felnevelni.
