Kezdőlap Események „Kaktuszerdők” és „fekete nők” – kiskunhalasi katonák a Mexikói Önkéntes Hadtestben

„Kaktuszerdők” és „fekete nők” – kiskunhalasi katonák a Mexikói Önkéntes Hadtestben

A mexikói önkéntes csapat egyenruhái

2020. november 27-28. között volt az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézete szervezésébena “Idegen hadakban” című konferenciája.A kétnapos konferencia egyik előadója Végső István történész (Clio Intézet) „Kaktuszerdők” és „fekete nők” – kiskunhalasi katonák a Mexikói Önkéntes Hadtestben címmel tartott előadást.

Az online konferencián Végső István, elmondta, hogy mit tudunk a verbunkozva összeszedett kiskunhalasi katonákról, akik a mexikói hadszíntéren 1864 és 1867 között huszárként harcoltak.

A gyarmatosítások korának anakronisztikus vállalkozása volt, hogy egy bécsi születésű Habsburg kerüljön egy latin-amerikai (indián)állam császári trónjára. I. Miksa mexikói császár (1863-1867) vállalkozása csúfos és tragikus véget ért. A különleges expedíciónak nem kevés magyar, sőt, kiskunhalasi tagjai is voltak.

A kiskunhalasi könyvészeti és hírlapi források szerint 11 kiskunhalasi katona vonult be a Mexikói Önkéntes Hadtestbe (Mexikan Freiwillig Corps) és járta meg a közép-amerikai hadszínteret. Közülük hárman: Bakodi Antal, Révész István és Zana Mihály huszárok személyes élményeiket is röviden elmesélték. Persze a hatalmas, távoli országban történteket kissé kiszínezve adták elő, kaktuszerdőkről, égig érő hegyekről, „fekete” nőkkel való találkozásokról is élményszerű leírást adtak. A téma kutatója, Tardy Lajos és Bobay István történészek által összegyűjtött, önkéntes katona-nyilvántartás alapján többeket be tudunk azonosítani a kiskunhalasiak közül. 1864-es toborzásuk néptánc- és népzene-történeti jelentőségű, hiszen az egyik utolsó kiskunhalasi (kun) verbunkként tartja számon a szakirodalom. Ennek is részletes leírása van néprajzi és helytörténeti gyűjtésből.