A mai napon Karáth Imre újságíró-szerkesztő érkezett a Wojtyla Barátság Központba, hogy a magyar-lengyel barátság napjához kötődő eseményekről tartson előadást a gondozottaknak. Már évtizedek óta foglalkozik ezzel a témával, érdekes dolgokat fedezett fel, amelyekkel bővíteni szeretné ismereteinket eme szép hagyományunk múltjáról. Két rövidfilmet láthatott a társaság, amelyek mindegyike példaértékül szolgálhat a fiatalabb generáció számára.
Mint azt tudjuk, a II. világháború időszaka rendkívül nehéz volt a lengyel nemzetre nézve is. Miután 1939-ben vereséget szenvedtek a németektől, menekülniük kellett. Az akkoriban még Lengyelországgal határos Magyarország a kaput jelentette a biztonság felé a lengyel katonák és a civil lakosság számára. Azok, akik átjutottak hozzánk, meleg, baráti fogadtatásban részesültek.
A két rövidfilm erről a ma is fennmaradt barátságról, az embertársaink iránti tiszteletről, szeretetről szól.
Karáth Imre a magyar televízió Vidék Magazinja című műsorában is jelen volt, így került kapcsolatba az első kisfilmben szereplő Gallai Istvánnéval, akit sokan még mindig Manci néniként ismernek. Az idős hölgy családja kitartóan gondozta Józef Poprawski tragikus balesetben elhunyt lengyel katona sírját, édesanyja halála után pedig őrá maradt a nyughely rendben tartása.
Az évek óta erősödő elhatározása után úgy döntött, megkeresi a kiskatona hozzátartozóit. Rengeteg eredménytelen próbálkozás után mégis sikerült elérnie a célját, a család még élő tagja – Poprawski fiának a felesége – 1999-ben látogatott el Nagykátára. A lengyel nagykövet 2000-ben járt először a faluban, Grzegorz Lubczyk személyében. A nagykövet úr két alkalommal adott át Manci néninek kitüntetést.
Ahogyan azt Karáth Imre is kiemelte, Manci néninek tettével sikerült kivívnia a lengyel nemzet elismerését és tiszteletét, megteremtve egy olyan hagyományt, amellyel örök időkig tovább élhet a két nemzet barátsága, amelynek ápolása az ifjabb generációra marad.
