Hozzátartozó nélkül magányosan elhunyt felnőttek és halva született gyermekek – összesen hét lélek – hamvait kísérték el utolsó földi útjukra hétfőn a Wojtyla Barátság Központ önkéntesei, gondozottai. Rokonok, barátok, ismerősök nem jelentkeztek az elhunytakért, így végső búcsút sem vett tőlük senki. A gyászszertartáson Farkas P. József, a Wojtyla Ház alapító-igazgatója búcsúztatta az elhunytakat. A népkonyha képviselői közösen elmondott imádsággal és énekkel emlékeztek az eltávozottakra. Legyen könnyű nekik a föld! Béke poraikra! (Fotók: Mátyus István)
Mi sem természetesebb annál, mint feltenni a kérdést: miért éppen velük esett meg ily sorscsapás?
Akik közülük tettrekész életkort érhettek meg, minden bizonnyal folyton-folyvást az igaz úton igyekeztek járni, Isten dicsőségére élni mindennapjaikat, őszinte alázattal alkotni, szolgálni embertársaikat.
Miért ilyen rendeltetés jutott hát nekik osztályrészül? A választ aligha tudhatjuk meg. Ez mindörökre az Úr titka marad, amit nem kifürkészni, csak teljes bizalommal elfogadni érdemes.
„Uram, tudom, hogy csak egyet tudok: hogy jó nekem téged követni, és ártalmas téged megsérteni. Nem tudom, mi a hasznosabb számomra, egészség vagy betegség, gazdagság vagy szegénység. Ez a döntés a te akaratodban van elrejtve, amit magasztalni és nem kipuhatolni akarok.” – mondta Blaise Pascal francia matematikus, fizikus, teológus.
Ilyenkor arra is emlékeznünk kell, hogy az Úrban hívő lélek nem a miértekben keresi földi léte értelmét, hanem Krisztus ígéretének él – egészen addig, amilyen mértékkel kiméretik számára evilági napjainak száma.
Gyászunkra nézve ezt tanácsolja Isten Igéje: engedjük el halottainkat. Vegyük komolyan, hogy minden Istené, s amikor ő elhív valakit mellőlünk, nem a miénket veszi el, hanem a magáéval rendelkezik. Szeretteinket is csak egy időre bízza ránk, egy időre ajándékoz meg egymással, hogy addig szeressük és őrizzük egymást.
Amikor pedig ez az idő letelik, adjuk vissza őket neki! Ne is találgassuk, hogy vajon hova kerültek, bízzuk őrá egészen! Istent tisztelő ember nem ragaszkodik halottaihoz, hanem átadja őket Teremtőjüknek.
Jób komolyan vette ezt, s ezért tudta súlyos gyászában elmondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21)
Aki Krisztusban van, annak a testi halál nem az élet végét jelenti, csupán a mulandóságot. Mindannak befejezését, ami itt a földi létben oly sokszor nehéz vagy éppen rossz volt. Ezért lehet nyugodt minden hívő ember. Aki arra használta életét, amire kapta, teljes békességgel hagyhatja el, mert – ez olvasható Pál apostolnak a filippiekhez írott levelében. „Akinek az élet Krisztus, annak a meghalás nyereség.”.
Jézus tehát legyőzte a halált, ezért vele és általa mi is félelem nélkül állhatunk felette a földi elmúlásnak.
Pál apostol szavaival: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róma 14,7-8)
Értük szólt a lélek harangja:
Bogdán Ibolya (halva született gyermek)
Krajcsovszki Tibor
Téglás Ibolya
Sebők Anikó (halva született gyermek)
Bors Tamás
Bánfi Anita
Antal Henriett (halva született gyermek)
