Kezdőlap Zenei élet „Mi szerintem a legnagyobb siker? Az, ha képes vagy hallgatni a szívedre”...

„Mi szerintem a legnagyobb siker? Az, ha képes vagy hallgatni a szívedre” – megérkezett NF ötödik stúdióalbuma, a HOPE

NF eddigi karrierje a kortárs hiphop egyik legfurcsább jelensége. Van olyan dala, ami milliárdos lejátszásnál tart a streaming platformokon; többszörös platinalemezes előadó; rajongói a megszállotságig hűek hozzá – mégis rengetegen vannak, akik sosem találkoztak még a nevével.

NF, azaz Nate Feuerstein ezt egyáltalán nem bánja: „Szeretem, hogy sokan azt sem tudják, ki vagyok. Néha úgy érzem, esélytelenebb vagyok, egy meg nem értett művész – és ez teljesen rendben van így. Szeretem, amit csinálok, és ezzel a rajongóim is így vannak: csak ez számít.”

Ezt erősíti meg az új lemez egyik előfutára, a MOTTO is, amelynek klipjében NF egy képzeletbeli díjátadón vesz részt (egyébként a dal és a videó néhány nappal az Oscar-díjátadó után jelent meg, amikor még mindenki vörösszőnyeg-lázban égett), és arról rappel, hogy gyakran megviseli a népszerűség.  

A michigani rappert nem csak pörgős flow-ja tette közönsége kedvencévé. Nate nem fél megmutatni érzékenyebb arcát; szövegeiben nyíltan beszél fájdalmáról, gyengeségeiről, problémáiról – ezekben pedig sokan magukra ismernek. Az album címadó dalában például néhány évvel ezelőtti idegösszeroppanásáról is vall és arról, hogyan hitte sokáig azt, hogy képtelen megváltozni, és hogy az lesz a sorsa, hogy családja korábbi, traumatikus mintáit vigye tovább.

Kritikusai előszeretettel aggatják rá a keresztény rapper jelzőt is: bár ettől igyekszik picit eltávolítani magát, elismeri, hogy úgy érzi, szoros kötelék van közte és Isten között. „Közben azért sokszor bűntudatom is van, hiszen be kell vallanom, akkor fordulok hozzá a leggyakrabban, ha úgy érzem, iránymutatásra van szükségem, vagy bajban vagyok” – mondja Feuerstein.

A HOPE a mai naptól elérhető minden digitális platformon és fizikai formátumban a boltokban – az albumon pedig feltűnik Julia Michaels és Cordae is.

Fotó: Jon Sweet